Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

tos munka közé. Azt kényszerhelyzet hozta létre, és állandó, szükségszerű munkaforma volt, míg a korszerű csoportos foglalkozási forma a tanuló egyéniségének sokoldalú fejlesztése céljából, az egyéni foglalkoztatás korszerű és magasrendű szempontjával kerül előtérbe iskoláinkban, és csak akkor, ha ez a munkaforma a tanulók foglalkoztatásának és a feldolgozandó anyagnak a szempontjából egyaránt célszerű. Kísérleteink során ennek értelmében arra kerestünk választ, hogy a nyelvtantanításban melyek azok az anyagrészek, amelyek feldolgozásánál a csoportos munka a leghatékonyabb, és alkalmazása mikor a legcélszerűbb egy-egy óra vonatkozásában is. Ezekre a szempontokra azért kell gondolnunk, mert csoportos foglalkoztatású nyelvtanóráról is találunk ugyan már elég szép számmal leírást — ha nem is olyan mennyiségben, mint a természettudományos tárgyakkal kapcsolatban —, de kevesen indokolják meg az óraismertetések írói közül, hogy milyen didaktikai, logikai, lélektani szempontok alapján döntöttek úgy, hogy éppen a leírt anyagrészt választották ki csoportos foglalkoztatású feldolgozásra. Ezeket a szempontokat pedig feltétlenül figyelembe kell vennünk, ha a csoportos munkaforma hatékonyságát vizsgáljuk. Megállapításainkhoz az alapot két éven át folytatott kísérletsorozatunk szolgáltatja: ez alatt az idő alatt gyakorlóiskolánkban sokféle nyelvtani anyagrészből sok csoportos foglalkozást tartottunk, különböző meggondolások alapján próbáltuk ki ennek a munkaformának a hatékonyságát. Meglehetősen változatos tapasztalatokra tettünk szert, és ezekből sok tanulságos következtetést vonhattunk le.* Mivel a csoportos foglalkozások általános problémáiról már több, a gyakorlatban is igen jól hasznosítható kiadvány jelent meg [2], a továbbiakban elsősorban a nyelvtantanítás szaktárgyi szempontjait emelem ki, csak annyiban érintve az általános vonatkozásokat, amennyiben azok kísérletünkkel közvetlenül kapcsolatosak. A csoportmunkát természetesen befolyásolja az, hogy milyen elvek alapján állítottuk össze a csoportokat, hiszen nyilvánvaló, hogy pl. a tanulmányi szint szerint összeállított csoportok munkáját eleve determinálja az egyes csoportok különböző szintű képessége. Lényeges tehát megfontolnunk, hogy milyen elvek vezessenek bennünket egy-egy osztály csoportokba osztásánál. Vannak, akik tanulási szint szerint alakítják ki a csoportokat, és az egyes csoportoknak más-más nehézségű feladatot adnak. Ezzel a fajta óraszervezéssel a tanárnak részben az a célja, hogy több ideje legyen a gyengébbekkel való foglalkozásra, és differenciált feladatok kiadásával segítse a jobbak intenzívebb fejlődését [3]. Bár ennek az elgondolásnak is vannak előnyei, mégis pedagógiai megfontolásból kérdéses lehet az ilyen felosztás célszerűsége. Gátlásként jelentkezhet ugyanis az a tényező, hogy a szintkülönbség szerinti osztályozás csak a legjobbak számára ösztönző. * Itt szeretnék köszönetet mondani gyakorlóiskolánk magyar szakos tanárainak, akik a kísérleti órák előkészítésében és gyakorlati levezetésében segítségemre voltak. A kísérletekben aktív részt vállalt dr. Bitskey István, Farkas Sarolta, Gaál Istvánné, Ráduly Ilona, Szűcs Bertalan és Várkonyi Olivérné. 36