Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

alkotmány sáncain belül állott, most ugyanúgy mindenkit a nemzet tagjai közé soroltak, aki csak magyar állampolgárnak volt tekinthető. Az alaptétel a régi maradt, csupán a kor követelményeinek megfelelően a fogalom határait tolták ki. Ilyen értelemben helyes marxista történelmi irodalmunknak az a megállapítása, hogy a feudális eredetű ,,natio hungarica" polgári tartalommal telítődött [30]. Itt tulajdonképpen azzal a jelenséggel állunk szemben, amit Engels a feudális ideológiai formák átalakításának nevez, s amit az 1830 és 1848 közé eső magyar történet egyik pozitív tényének tartott [31]. A francia felvilágosodás nemzetszemléletéből szintén az alaptétel volt az, amely átment a liberálisok politikai nemzetfogalmára, ti. az, hogy a nemzet politikai tényként létezik, politikai közösség, az állam által, az állam keretein belül. Azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az elvek síkján fennálló szoros rokonság ellenére merőben hamis azonosítás volna a két nemzetfogalmat minden fenntartás nélkül egy kalap alá venni. Franciaországban az állampolitikai egység alapján megfogalmazott nemzetfogalom mögött etnikai egység állott, a francia nemzet, melynek fiai fellelkesülten ismerték fel egymás testvériségét, Ismeretes, hogy a breton nép és Anjoutartomány ifjúsága 1790-ben ünnepélyesen a nyilvánosság előtt fogadta meg, hogy egységesen franciának tekinti magát [32]. Addig nálunk a politikai nemzetfogalom a valóságban éles ellentétben álló népeket foglalt össze. Merőben fiktív fogalom volt, amely az ország nem-magyar népei körében nem tudott gyökeret ereszteni, és már a kezdet kezdetén heves ellenállásba ütközött, mivel abban nemcsak az állami egység hangsúlyozását látták, hanem nemzetiségük puszta létének tagadását is. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy körükben, azonnal megfogalmazódott a jogos követelés, hogy a magyar uralkodó osztály tegyen le a politikai nemzet koncepciójáról, és a valóságos viszonyoknak megfelelően határozza meg a nemzet fogalmát. A követelés azonban teljesítetlen maradt, 1848 előtt, és azután is. Hogy Madáchcsal szóljunk, a polgárosodó magyar nemesség sem adhatott mást, „mint mi lényege" volt. Volt idő, amikor a fent ismertetett nemzetfogalomban a magyar politikai bölcsesség megnyilatkozását látták. Ma már, elfogultság nélkül, alig tekinthetjük többnek, mint egy mesterségesen kialakított elméleti szerkezetnek, amely azon túl, hogy a polgárosodó magyar nemesség nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját és a területi egység gondolatát kifejezte, mint merőben fiktív fogalom, valójában a magyarság ügyének sem lehetett hasznára, azt egyedül az erőszak és a politikai rövidlátás emelhette érvényre. A történelmi mérleg azonban mégsem lehet ennyire egyoldalú és elfogult. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül demokratikus, vagy ha úgy tetszik, népi tartalmát. Tárgyilagos elbírálásánál tekintettel kell lennünk rá, hogy egy feudális nemzetfogalmat állított félre, s ezzel egy haladottabb, polgári, demokratikus nemzetszemlélet számára nyitotta meg az utat. Pályája első szakaszában még akár forradalmi eszmének is tekinthető, amenynyiben mint antifeudális szellemi mozgatórugó ideológiai síkon, előkészítette a feudális rend lebontását, 1848 nagy napjaiban pedig a liberálisok cselekvésében anyagi erővé válva konkrét szerepet játszott az úrbéri viszonyok „gyűlölségnemző válaszfalai"-nak eltakarításában. A társadalmi 340