Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

haladás fő kérdéseire adott válasza pozitív volt, kifejeződött benne a Kölcsey által kissé feudális ízű terminológiával fogalmazott program: „a nép nemzetté emeltetése", s amennyiben magyart, nem magyart a nemzetfogalmába ölelt, a nemzetfogalmával nyelvre, nemzetiségre való tekintet nélkül egyformán kiterjesztette a polgári szabadságjogokat, s így a polgári átalakulás alapkérdéseiben a velünk együtt élő népek érdekeit is kifejezte. Bár a nem magyar népek önrendelkezésének tagadását tartalmazta, nem zárta ki a nemzetiségi követelések egy minimális programjának elfogadását sem, mint ahogy ezek törvénybe iktatására 1849-ben, majd 1868-ban sor is került, sőt eszmei alapján addig a végső határig is el lehetett menni, amit a kor felfogása szerint még megengedett a nemzeti becsület. Kossuth, egész életén át magáénak vallotta, mégis eljutott annak kimondásáig: ,.Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között. íme ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom." Több megértessel talán a soknemzetiségű Magyarország népei közötti együttműködés és egységfront elméleti alapjává lehetett volna a Habsburg-iga és a feudalizmus elleni harcban. Ehhez azonban mindkét részről hiányoztak a feltételek, vagy ha itt-ott jelentkeztek is, nem tudtak átütőerejűvé, társadalmivá válni. JEGYZETEK [ÍJ Lenin: A nemzetek önrendelkezési jógáról. Válogatott művei, I. Bp., 1949. 81 fi. [2] A francia felvilágosítok tették meg erre az első lépést. Nem ze tl'og a 1 m u k at lásd A francia enciklopédia. Szemelvények. Bp., 1962. 145—146. [3] Vö. a Kommunista Kiáltványban írottakat (Marx, Engels: Válogatott művek két kötetben, I. Bp. 1949. 15.) Sztálin megállapításaival (Marxizmus és nemzeti kérdés, Művei II. Bp., 1949, 317—328.) [4] A rendi nemzetfogalom közjogi jellegére utal Párdányi Miklós Nép, nemzet, nemzetiség c. tanulmányában. Magyar művelődéstörténet, V. Bp., én. 131. [5] A francia felvilágosítók nemzetfogalmát történelmi irodalmunkban főleg Szekfű Gyula vizsgálta. Vizsgálódásai eredményeit több művében is megírta. Lásd egyebeik között Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790—1848. Bp., 1926. c. műve 10. lapján levőket. Újabban Molnár Eriik foglalkozott ezzel a kérdéssel A hazafias-nemzeti ideológiáról c. tanulmányában. Kritika, 1963. 4. sz. 21—29. [6] Somogyi József: A nemzeteszme. Bp., 1941. 139. [7] Uo. 57., 138—139. [8] Bessenyei György: Magyarság. Bessenyei György válogatott művei. Sajtó alá rend.: Szauder József. Bp 1953. 199. [9] Kölcsey Ferenc: Parainesis. Kölcsey Ferenc munkái. Bp., én. 196. [10] Polzovics Iván: Széchenyi nemzetiségi politikája. Bp., 1942. 13. [11] Széchenyi István: Hitel, Pest, 1832. 171. Idézi Polzovics Iván munkája 22. lapján. [12] Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Sajtó alá rend. és jegyz. ell.: Gál István. Kolozsvár, én. 89. — Megjegyezzük, hogy Wesselényi e munkájában sehol sem tesz kísérletet a nemzet fogalmának meghatározására. Figyelmesen olvasva azonban kiderül, hogy a nemzet fogalmának etnikai értelmet tulajdonított. [13] Arató Andrer A magyar nacionalizmus kettős arculata, a feudalizmusból való átmenet és a polgári forradalom időszakában. A magyar nadionalizmus kialakulása és története. Bp., 1964. 90. [14] Egyebek közt J. Blochnak írott levelében. Marx, Engels Válogatott művek, II. Bp., 1963. 477. [15] Uo. [16] Szabó István: A magyarság életrajza. Bp., én. 192—193., 206. [17] Uo. 206. 341