Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Kazakov témavilága — amint bevezetőben vázoltuk is — természete­sen jóval gazdagabb a felsoroltnál, de az elemzett témaköröket tartjuk a legjellemzőbbnek, ezért esett rájuk a választás. A novellista Kazakovról festett kép még viszonylagosan sem lenne el­fogadható. ha nem tennénk még említést néhány jellegzetes elbeszéléséről. A jelen és múlt képének egy-egy ember sorsában való felvillantása szintén önálló témakörként fogható fel. Az ide tartozó elbeszélések közül az Öregek (OrapHKH) című érdemel legnagyobb figyelmet, amelyben Tyi­hon és Kruglov figuráin keresztül nagyszerűen ábrázolja az író, hogy a régi, a forradalom előtti gyűlölet sohasem alszik ki azok szívében, akik egykor a küzdőtér két ellentétes pólusán álltak. Az elbeszélésből egyértelműen ki­világlik, hogy az író rokonszenve az öreg, bikaerős éjjeliőr, Tyihon mellett van. Az események menetét itt is gyakran természeti képek szakítják meg, amelyek szervesen illeszkednek a novellába. A jól sikerült elbeszélés egyúttal az író határozott, haladó politikai nézetének is hű tükre. Témájuktól függetlenül feltétlen figyelmet érdemelnek Kazakov drá­mai elemekkel átszőtt elbeszélései. E típus egyik legsikerültebb elbeszélése a Csöndes reggel (Taxoe yrpo). A novella egy mindennapos, bájos ese­ménnyel kezdődik — két kisfiú, az ügyes, falusi Jaska és az ügyetlen, vá­rosi Vologya halászni mennek a folyóhoz — aztán az idillikus kép majd­nem végzetes tragédiába torkollik. Vologya a folyóba esik, a megrémült Jaska első ijedtségében el akar menekülni, aztán egészséges gyermeki lel­ke rádöbbenti, hogy erejéhez mérten segítenie kell. Önfeláldozóan a vízbe veti magát, s kimenti úszni nem tudó barátját. Az elbeszélés sarkalatos pontja Jaska nagy belső vívódása. A hozzá­értő falusi gyermek, aki kissé lenézi a városból odacsöppent ügyetlen fiút, a drámai pillanatban rövid habozás után megérti, csak egyedül ő hárít­hatja el az egyre nyilvánvalóbbá váló végzetes szerencsétlenséget. Kitű­nően ábrázolja az író a falusi gyermek lelkivilágát, s azt a belső lelki konfliktust, amikor eldől, hogy Jaska elfut-e, avagy megpróbál segíteni. Találó képekben állítja elénk Kazakov a két gyermek incselkedő kapcsola­tát, amelyet egy csapásra átformál a kibontakozó tragédia lehelete. Mikor a szörnyű, drámai ,,élmény" szerencsés befejezést nyer, az író finoman sejteti, hogy amit a kisfiúk közösen átéltek, nem lehet elfelejteni. Először ifjú életükben az élet a maga teljes komolyságában tárult ki előttük. A drámai pillanatok sok tekintetben éretté tették a gyerekeket. Ezt a rövid, de művészien sűrített folyamatot élethűen és sajátos írói eredetiséggel tudta Kazakov hihetővé formálni. A Csöndes reggel méltán váltott ki osztatlan elismerést kritikusok és olvasók között egyaránt. Arcturus, a vadászkutya ( Apiayp, roimiö necj ugyancsak azon legki­válóbb elbeszélések sorában foglal helyet, amelyekben drámai elemek színezik a cselekményt. A novella egy vak vadászkutya eseményes életút­ját követi nyomon. A mű alaptémáját az élet adta, az író első személyben mesél. A vak kutya történetét egy kedves északi város életébe ágyazza bele. Arcturusban — a vadászkutyában — a vele született ösztönök diadal­maskodnak a mostoha körülmények között is, és arra késztetik a vak ku­296

Next

/
Oldalképek
Tartalom