Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

tyát, hogy élete végéig ösztöneihez híven éljen. Arcturus is veszettül száguld az erdőben — mint a többi látó eb — űzi a vadakat szimat után, mi

1 közben össze-vissza horzsolja magát. Kazakov féltő gonddal ír a kutyáról, akárcsak egy barátjáról, egy közelálló emberről. A tragikus vakság sok drámai epizód forrásává lesz, de ezek sokszor megtörnek az író lírai előadásának prizmáján. A sokszor dramatizált momentumok és a téma lirizált hangszerelése az elbeszélésben harmonikus egységbe olvadnak. Arcturus, a vadászkutya című novellának sok közös vonása van a Teddyvel, Kazakov egyik legkorábbi elbeszélésével, s ezek sokban fényt derítenek az író életfilozófiájára is. Az eddigiekben felvázolt, korántsem teljes írói képhez feltétlenül hozzákívánkozik — hacsak címekben is — néhány olyan jellegzetes és érdekes elbeszélés felemlítése, mint az Ösz a tölgyerdőben (Осень н дубовьтх лесах), Amott fut a kutya í Boir бежит собака), a Füst (Дым), és A csú nya lány ('Некрасивая). Jurij Kazakov gyermekíróként is jelentős. A gyermekek számára írt műveinek összegyűjtött kötetét 1962-ben adták ki Trópusok a kályhán (Тропики на печке) címmel. III. Jurij Kazakovot lírai novellistának szokták nevezni. Ez a megállapítás végsősorban helyes és helytálló. Lírai a hangvételben, az ábrázolásmódban, sokszor a témaválasztásban, néha még a kompozícióban is. Kazakov novellái annyiban líraiak, hogy az író figyelme főleg a hősök belső lelkiállapotának, érzésvilágának, hangulatváltozásainak leírására összpontosul. Kerüli a látványos, morális konfliktusokat, inkább az emberekben levő etikai értékek ábrázolására törekszik. Minden hősét csak annyit szerepelteti, amennyi feltétlenül szükséges lelkivilágának és állásfoglalásának megmutatásához. Sokszor ott fejezi be elbeszéléseit, ahol a ,,szikrázó" konfliktusok kezdődnének. Ezt többségében nem úgy kell felfogni, mint a problémák elől való meghátrálást, hanem mint egy sajátos művészi, lírai hajlam tudatos érvényre juttatását. Kazakov hősei általában egyszerű, köznapi halandók, de a maguk nemében nagyszerű, becsületes emberek, viszont ha szükséges, esetenkánt igazi hősökké is tudnak lenni. Szeretik a munkát, embertársaikat, s az életben a nemeset és a szépet keresik. Találunk köztük furcsa figurákat is, álszent vallásosságban tetszelgőket, naivan hencegőket, nagyzoló hazudozókat s másokat. Kazakov sokoldalúan jellemzi alakjait, igyekszik közel hozni őket az olvasóhoz, de elemzései főleg csak emocionális jellegűek. Az erős líraiság alkalmanként jellemábrázolásában is megnyilvánul. Hősei sokszor statikusak, élményeikből, érzelmeikből „élnek", de nem haladnak sehová. Kazakov elbeszéléseiben sajátosan vetődik fel az emberi boldogság problémája —az orosz irodalom hagyományos és nagy problémája —, melynek megoldásain oly sokat fáradoztak írói nemzedékek. Valami újat, jelentőset mondani erről a témáról vajmi nehéz, habár minden nemzedék 297