Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Az Éj azok közé a legjobban sikerült Kazakov-novellák közé tartozik, amely alig-alig viseli magán a klasszikus mesterek kezenyomát, s mindvégig a jellegzetes kazakovi líraiság és sajátos hangvétel dominál. Rendkívül szokatlan A villők (Kaőiiaeu) c. elbeszélése, amelyben Zsukovnak, a még nagyon fiatal klubvezetőnek, különös vízióit mutatja be. Falujába hazatérőben Zsukov találkozik az erdőben Matvejjel, az éjjeliőrrel, aki mesél neki az erdő titokzatos lakóiról, a parányi villőkről, amelyek susognak, énekelnek s az embereket ijesztgetik. A hallottak hatására a fiatal fiú — később az úton — látni véli a villőket, s a félelmetes víziók egész sora vonul el lelki szemei előtt. Később rájön, hogy mindez túlfűtött képzeletének csalóka játéka volt. A természet csodálatos és zajos jelenségei tréfálták meg, amelyektől nincs mit félni. Az elbeszélés remekül példázza, hogy a mendemondák, a fantázia torz szüleményei még mindig nagy hatást gyakorolhatnak az emberekre. Kitűnően adja vissza az író a lelki félelem különböző fázisait, amikor az ember a vélt rémlátomások hatására a valóságban kiizzad. A Villők főhőse a kultúra egyik falusi szószólója. Éppen ezért az elbeszélés felszíne alatt minden bizonnyal az a rejtett gondolat is meghúzódik, hogy a kultúra hírnöke maga is sok csapdán kénytelen átküzdeni magát, néha vak tett is kísérheti útját. Alkalmanként akadályokat, álveszedelmeket sejt ott is, ahol a valóságban sima, egyenes út van. Az író nem folyamodik szokatlan ábrázoló eszközökhöz, hogy érdekes hősét pregnánsan mutassa be. Elsősorban a Zsukovban végbemenő lelki folyamatokat sorakoztatja fel, aztán a váratlan, ismeretlen benyomások hatása alól szabadulni akaró fiút látjuk. Az egyszerű falusi klubvezetőt ideig-óráig megzavarták a rendkívüli dolgok, aztán magához tér, s a realitások tükrében újra átéli, majd átértékeli a látomás-eseményeket. Az egészséges életszemlélet mindent elsöprő győzelmet arat a víziók felett. Kazakov szakavatott kézzel tudja hitelessé tenni hőse lelki és szellemi felfrissülését és megújhodását. Bizonyos meggondolásokból a harmadik nagyobb témakör elbeszélései közé sorolhatjuk a Nyikiska titkai (HHKHIUKHHM raftHH) c. novellát is, amely ugyancsak hangulatot ad vissza, elsősorban a természet „hangulatát" s a benne élő gyermekét. Az elbeszélés egy különös északi fiúcskáról, Nyikiskáról szól, akiben csodálatosan keverednek a reális és merészen fantasztikus elképzelesek. A kisfiú apja halásztanyája felé igyekszik, s útközben a varázslatos természet álmodozásra készteti. Az elbeszélésnek jóformán semmilyen cselekménye sincs, a mű középpontjában a táj megkapó képei állnak, ahogy egy nyolcéves gyermek azokat látja, érti és élvezi. Hol a köves part ragadja meg Nyikiska figyelmét, hol a nedves, vörös medúzák és a lágyan ringó tenger keltik fel a fiúcska érdeklődését, máskor a keskeny erdei ösvény csodálatának tárgya. A halásztanyára való megérkezés és a közös lazacfogás után az est vibráló fényei és a csillagok színes játéka bűvöli meg. A fiú élvezi a természet pompás szín- és fényjátékát. A kitűnő elbeszélés értékét bizonyos mértékben csökkenti a kissé szokatlan, helyenként stilizált hang, s az, hogy Kazakov túlzott teret enged az északi dialektusnak. 295