Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Kazakov elsősorban cselekedetein keresztül ábrázolja hősét. Nem írói szóval mutatja be a legfőbb vonásait, hanem kis epizódokban szerepelteti Pankovot, s minden egyes kis történeteeskében a hős valamely jellegzetes tulajdonsága reflektorfénybe kerül. Pankov legfőbb vonása — a helyét nem találó ember nyughatatlan vándorlása — az egész elbeszélés vezérmotívuma. Miközben ,,a könnyű életet kedvelő" hőssel száguld a vonat hazafelé, Kazakov is elgondolkodik az életről, s egy írói monológgal előlép az események mögül. „Mekkora darab földet hagy maga mögött, hány falu, állomás száguld el mellette, míg alszik vagy ébren töpreng az ember! S ezekben a falvakban, ezeken az állomásokon rengeteg ember él. Nem látta és nem is látja majd őket soha, életükről, halálukról sohasem értesül, mint ahogy azok sem fognak hallani őróla. Hogy összeszorul az ember szíve arra a gondolatra, hogy a sorsoknak, örömöknek, bánatoknak és szerelmeknek ezt a mérhetetlen sokaságát, mindazt, amit általában életnek nevezünk, sohasem látja meg" [6]. A Könnyű élet c. elbeszélés is apró mozaikokból épül fel, amelyeket a főhős figurája olvaszt össze szerves egésszé. Szerkezete egyszerű, világos, csupán az író lírai monológjai szakítják meg néha az események menetét. Nagyszerű az elbeszélés nyelve, teljesen a mai élet lexikáját használja fel. A második témakörbe olyan jól sikerült elbeszélések sorolhatók még, mint A zarándok (Странник), amelyben a ,,szent" vándor nevetséges felsülését mutatja be az író, komoly, tanulságos epizódokkal vegyítve, vagy Az úton (По дороге), с. novella, amely az építkezésről építkezésre vándorló Sznyegirjov sorsát ábrázolja színes, találó képekkel. Több olyan kitűnő elbeszélés szerzője is Kazakov, amely alig-alig cselekményes, az író elsősorban hangulatokat ad vissza, érzelmeket intonál, finoman sejtet különböző lelkiállapotokat. A novellákban f

else j lő érzések, lelkiállapotok, hangulatok nem kapnak határozott megfogalmazást. Kazakov nem bontja ki világosan hősei belső érzésvilágát, csupán képeket villant fel, amelyek az adott lelki élményt és hangulatot inspirálják. E harmadik főbb témakör egyik legjellegzetesebb elbeszélése A szarvasagancs (Оленьи pora), amely egy tizenhat éves kislány érzelmeinek ébredéséről szól. A szép kislány nemrég nyerte vissza egészségét, s most nagyon boldog, szertelenül álmodozik. A tengerparti szanatóriumához közel levő házban, amelyeket szarvasagancsnak nevez el, manókat vél felfedezni, sokszor mesébe olvadó álmokat sző magának, máskor a távolban síelő ismeretlen fiú borzol benne érzelmeket. Az író sokszor szétbogozhatatlan egésszé szövi az álmot és a valóságot", éles határvonalat nem húzhatunk a kettő közé. Az elbeszélés legfőbb értékei kétségkívül a finom, sejtető hangulatábrázolás és a téli táj megkapó képei. A természeti képek sorával Kazakov közelebb hozza az olvasóhoz a fiatal, tétova lélek múló lelkiállapotát, megsejtetve egyúttal a benne rejlő lehetőségeket is. Rögtön az elbeszélés elején nagyszerű képsorozatot találunk: ,.A leány óvatosan megindul az előző napon felolvadt és az éjszaka folyamán megfagyott ösvényen: karját széttárva tesz néhány lépést. Lába alatt recseg, ropog a jégkéreg. Kristály293