Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

napló (CenepHUH AHHHHHK 1961.) címmel. Sok más elbeszélésének témáját is az északi utazás eseményeiből merítette. Kazakov elbeszélésének témái szinte kivétel nélkül érdekesek, meg­kapok, annak ellenére, hogy többségük nem ismeretlen vagy különleges. A Vuproszi lityeraturi című folyóirat egyik ankétján maga az író vallott ar­ról, milyen élmények, problémák foglalkoztatják leginkább. „Élmény­anyagom alkalmasint ugyanaz, mint kortársaim nagy többségének. Gyermek- és ifjúkoromban a háború, nélkülözések és éhezés, azután ta­nulás, munka és ismét munka . . . Egyszóval, az élményanyag nem túl változatos. De én hajlok afelé, hogy fontosabbnak tartsam a szellem él­ményeit. Az író számára ez különösen fontos. A szellemi élményekben gazdag ember fel tud emelkedni olyan fokra, hogy alkotásaiban kifejezze a kort, még akkor is, ha külső eseményekben élete nem bővelkedik. Mind a mai napig nem választottam ki magamnak valami különleges problémát. Azt hiszem, hogy minden író, aki veszi magának azt a bátorsá­got, hogy az igazi irodalomhoz számítsa önmagát, egész életében a prob­lémák egy meghatározott körével foglalkozik. A boldogság, és a boldogság fajtái, a szenvedések és legyőzésük, a néppel szembeni erkölcr.i elkötele­zettség, a szerelem, önmagunk megértése, a munkához való viszony, a ben­nünk rejtőző gonosz ösztönök — íme néhány azon problémák közül, ame­lyek foglalkoztatnak. Ugyanezen problémákkal állandóan találkozom leg­tehetségesebb prózaíróink és költőink műveiben, különbség csak a problé­mák felvetésének módjában van." A továbbiakban — a teljesség igénye nélkül — sorra vesszük azokat a főbb problémaköröket, amelyek Kazakov jelentősebb elbeszéléseit megtöltik. II. Kazakov elbeszéléseinek témái rendkívül változatosak, sokrétűek. De bármiről ír, mindig a mai embert állítja a középpontba. Az élet minden­napos tényei, a szűkebb környezet eseményei, a véletlenek a legkülönbö­zőbb hatásokat gyakorolják az emberre, s az író éppen ezeket a hatásokat kutatja. Nem ábrázol „óriási" eseményeket, mindent elsöprő sorsfordula­tokat, „nagy" embereket, hanem a hétköznapok egyszerű emberét, napi küzdelmeit, érzésvilágát, hangulatskáláját veszi vizsgálat alá. Kazakov tudatosan szűkebbre vonja mondanivalójának körét, s- ezért maradnak ki belőle általában a viharos sorsfordulatok. Elsősorban a hétköznapok er­kölcsi értékének vagy éppen értéktelenségének titkait kutatja. Kazakov számára a világ elsősorban érzéki benyomások összessége, ábrázolásmódja és természetleírásai is ezt támasztják alá. A fiatal prózaíró szerteágazó témavilágából azokat választjuk ki a to­vábbiakban, amelyeket a legjellemzőbbnek tartunk, s amelyek leginkább magukon viselik az író sajátos szemléleti és ábrázolástechnikai jegyeit, Az első nagyobb témakörbe a mai életről komponált kis mozaikképek tartoznának. Nem egyszerű, sematikus elbeszélések ezek, hanem változa­tos, feszülő belső tartalommal rendelkező finom, lírai életképek. Egy­részt a mindennapok megszokottabb eseményeit elemzi művészi prózában, másrészt az élet intimebb kapcsolatait boncolgatja. A szerelem, az őszinte 286

Next

/
Oldalképek
Tartalom