Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Az ünnepségek időszakában sikerült elérnie, hogy újból felállították Lenkey János Kisasszony-temetőbeli sírjánál az 1936-ban Aradról visszaszállított, de a nemtörődömség miatt addig kallódó emlékkövet [15]. Kolacskovszky az 1948-as ünnepségek előkészítése kapcsán alapos kutatásokat végzett a megyei levéltárban. Összegyűjtötte Lenkey János és Lenkey Károly életadatait, az 1848—49-es szabadságharc megyei dokumentumait, a Kossuth Lajos egri kapcsolataira vonatkozó anyagokat [16]. A centenáriumi évben tanulmányt közölt a Heves megyei kalendáriumban Heves megye részvétele az 1848—49-es szabadságharcban címmel. írt a kápolnai csatáról is [17], Az 1948-as centenáriumi év tárgyalása során szólnunk kell még Kolacskovszky egy érdekes tervéről, amely a Lenkev-testvérek, Dobó István és Gárdonyi Géza végleges sírhelyének kijelölésével kapcsolatos. Az erről készített beadványát eljuttatta a város képviselőtestületéhez [18J. A beadvány szerint a Lenkey-test vérek et a várba kell eltemetni, mert katonák voltak. Dobó síremlékét is méltóbb helyre kell tenni a várban, és Gárdonyi sírját is máshová kell elhelyezni. Kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét: „Javaslom, készítsenek a Kálvária-domb alján az egykori kápolna helyén egy kövekkel kirakott sírboltot, egy egyszerű oszloppal, így mintegy három részre tagolva. Középen helyezhetnék el Dobó síremlékét, jobbra tegyék mellé egyszerű szarkofágban Lenkey Jánost testvérbátyjával, Károllyal, balról Gárdonyi Gézát, az „Egri csillagok" íróját, Dobó sírkövének felirata lenne: „Dobó István, 1552", „Lenkey János és Károly. Lenkey János 1848—49-es honvédtábornok (1807—1850) és Lenkey Károly 1848—49-es honvédezredes (1803—1874)", „Gárdonyi Géza író (1863—1922) Csak a teste!" [19] Kolacskovszky terve nem valósult meg az általa elképzelt formában. Csak Dobó síremléke került méltóbb helyre. Az 1848—49-es centenáriumhoz hasonló lelkesedéssel készült az egri várostrom 400. évfordulója megünneplésére is. A maga részéről a jubiláris előkészületeket már 1950 közepén megkezdte. 1950 közepén beadványban fordult a város polgármesteréhez, s abban kifejtette elgondolásait az 1952ben tartandó ünnepségek megrendezéséről. Hangsúlyozta, az év jelentőségét idegenforgalmi szempontból is. Felvetette, hogy 1952-ben a jubileumi ünnepségek során meg lehetne rendezni Egerben a munkásdalárdák országos hangversenyét. Kérte a város vezetőségét, hogy a jubileum előkészítése végett vegyen maga mellé szakértőket [20], 1951 júliusában pedig az egri pártvezetőséghez küldte el javaslatát a 400. évforduló megünneplésével kapcsolatban. Beadványa elején megállapította: „Pártunk kongreszszusai, de a kegyelet is egyformán köteleznek bennünket az évforduló megünneplésére." A továbbiakban kifejtette, hogy eddig milyen lépések történtek az évforduló megünneplése érdekében: az Egri városi Tanács, az IBUSZ, a Népújság hozzáfogott a szervezéshez, két történész: Soós Imre és Szántó Imre könyvet írnak 1552-ről, a filmgyár dokumentumfilmet kíván készíteni a nagy küzdelem emlékére. Beadványa utolsó részében kifejtette további elgondolásait. Javasolta, hogy létre kell hozni egy rendező bizottságot. Ennek a szervezésére bízzon meg a párt négy vagy öt embert. Be kell vonni a bizottságba a párt, a tanács, a honvédség, a főiskola és a levéltár képviselőit [21]. Elgondolásai nagy részét figyelembe vették és felhasználták az ünnepségek előkészítésekor. 1951 októberében kelt javas12