Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

A pedagógia megalapozása Minden neveléstudományi és gyakorlati pedagógiai rendszeralkotás alapvető feladata a jelen és az eljövendő társadalmi viszonyoknak megfelelő, a közeli és távolabbi jövőt szolgáló célok és feladatok megállapítása. Ezek határozzák meg a nevelés és oktatás gyakorlatának eszközrendszerét is. Lenin nem alkotott tudományos pedagógiai rendszert, de tanításai a szocialista neveléstudomány valamennyi alapvető kérdésére így is feleletet adnak. Gondolatai, tanításai, amelyeket személyiség-tulajdonságai tesznek hitelessé, megteremtették a szocialista pedagógia alapját. Ezek a pedagógusok előtt ma már közismertek. Minden modern pedagógiai elméleti és gyakorlati kérdést tárgyaló mű természetszerűen erre épül, ezt használja fel. Mégis most ez ünnepi megemlékezés alkalmával újra felidézzük legalább részben gondolatait, már csak azért is, hogy egybevessük mindennapi oktató-nevelő munkánk gyakorlatával, mérleget készítsünk tevékenységünkről, és tudatosabbá tegyük céljainkat. Marx és Engels óta tudjuk, hogy a nevelés a felépítmény része, s hogy az osztálytársadalmakban történeti jellege mellett osztály jellegű is. A két lángelme bebizonyította, hogy az osztálytársadalmakban a nevelés az uralkodó osztályok elnyomó eszközeinek egyike, tehát politikum. Lenin is ebből indul ki, amikor megállapítja, hogy politikamentes iskoláról beszélni hazugság és képmutatás. A nevelés és oktatás a forradalommal átalakított társadalomban a további fejlődésnek döntő jelentőségű politikai eszköze. Mindenekelőtt világosan meg kellett tehát fogalmaznia a társadalom átnevelésére vonatkozó célokat, amelyek egységesek és átfogók, s a kisdedneveléstől a felnőtt társadalom átneveléséig mindenre kiterjednek. Minthogy a neveléstudomány a maga célrendszerét az etika segítségével építi fel, ehhez Leninnek meg kellett teremtenie a szocialista társadalom etikájának alapjait is. Ennek előzménye a burzsoá társadalom ún. laikus morálja és a valláserkölcs volt. Nyilvánvaló, hogy ezt az alapot el kellett vetnie. Az összoroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség III. kongresszusán tartott beszédében oly tökéletes logikával és annyira kulturált pedagógiai érzékkel magyarázza meg az új erkölcs és az új erkölcstan alapkérdéseit, hogy a meggyőzésre mint nevelési eszközre is példát ad. Ezért idézzük a gondolatmenetét. A lenini etika Beszédének ebben a részében abból indul ki: az ifjúság egész nevelésének, képzésének és oktatásának arra kell irányulnia, hogy az ifjúságot kommunista erkölcsre nevelje. Utána felteszi a kérdést: de vajon van-e kommunista erkölcs?! Van-e kommunista erkölcsösség?! „Persze, hogy van — mondja —, de rögtön idézi a burzsoá vádakat 8