Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

papok „pöffeszkednek" és elnyomásuk mértékére jellemző, hogy még a kormányható'ságok is szüntelen harcban állnak a püspöki hatalommal „és minden adódó alkalommal azon vannak, hogy legalább kis könnyítést nyújthassanak a népnek." Érdekesen írja le az újoncszedést, amelynek éppen szemtanúja volt Egerben. A szegény, elnyomott nép, mely torkig van már földesuraival, könnyen felül a huszárok csalogató ígéreteinek, felveszi a csákót, megkapja előre egy évi zsoldját és nyomban felesküszik. Megemlékezik Eger „ásványvizű" folyóiról is, melynek vize 30 fokot ér el és keresztül folyik a városon. Dicséri a fürdőépületeket, amelyek tágasak és tiszták; „ . . . a vízvezeték egész sor szobán halad keresztül. Azokban a fürdőkamrákban, amelyekben a padlózat ritkán összeillesztett deszkákból áll, leengedik a vízvezetékből a vizet és a szoba csaknem embermagasságban megtelik meleg, átlátszó vízzel. Nincs kénes illata, de sajátságai majdnem ugyanazok, mint a budai vizeké, csak nem hatnak olyan erősen. A kiütést szintén elmulasztják, de gyógyító hatásuk lassabban jelentkezik. Két fürdőt vettem — írja Bronyevszkij —, egy forintot fizettem érte összesen." Fürdő után a püspöki parkba látogatott el, amelynek legszebb dísze egy nyírott hársfasor. Ennek azonban csak egyik részét közelítheti meg közönséges halandó, a „másik rész a hidegvizű forrás mögött kizárólag Őeminenciája magányos sétáira" van fenntartva. Az utóbbit szökőkutak, virágágyak, kis hidak, mesterséges apró hegyek és különböző kis, fából készített házacskák teszik még vonzóbbá. A főkertész végigvezeti a nagy narancsoson is, ahol több ezer narancs- és citromfát látott érett gyümölccsel terhesen. A vadászó és műértő püspök nagy gondot fordít a 60 évvel ezelőtt megteremtett kert karbantartására, amelyben ritka amerikai növények között egy ritkafajú birsalmafa, sok spanyoleper és főzelékfajta keltette fel még útleírónk figyelmét. Közönséges gyümölcsfát nem is látott, mert ezek a park végén voltak, ahová már nem látogatott el, „hogy ne kelljen találkozni a püspökkel", és hogy ne kényszerüljön túllépni a megengedett határidőt. Néhány szót szentel a város lakosai foglalkozásának is: „Egerben viaszgyertyákat készítenek. A külvárosokban pedig kecskebőrből vörös, sárga és fekete szaffianánbőrt készítenek ki. Az első két fajtát női csizmákhoz használják, színük azonban hamar lekopik." Végül úgy jellemzi Egert, hogy az a gőg, fennhéjázás és a lealacsonyító ellentétek városa, amelyben csak a püspök és kanonokjai érzik jól magukat, ezért minden sajnálkozás nélkül hagyja el. V. Bronyevszkij útleírásában döbbenetes erővel tárul elénk a múltszázadbeli feudális, úri Magyarország minden mocska, piszka. Járhatatlan utak, rosszul megművelt földek, járványos betegségek, a nép nyomora és szenvedése jelzi az urak garázdálkodását: „Tedd hozzá a mostoha természet kellemetlenségeit, ismerd meg a pórnép nyomorúságát. 53