Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

hozzá a nemesség gőgjét és pontos képpel rendelkezel Magyarországról, a valaha oly dicső országról" — foglalja össze Bronyevszki] mondanivalóját hazánkról, amelynek térképén a múlt század eleji Eger sem jelentett derűsebb színfoltot. Persze a későbbiek folyamán sokat változott a város képe. Az „alacsony, omladozó" lakóházakat modern épületek váltották fel, de falai közé csak 1945 után költözött be a szabadság, amikor a papok uralmát a nép uralma váltotta fel. VI. Leomlottak hát azok a falak, amelyeket mesterségesen emeltek hazánk és a Szovjetunió népei közé több mint egy negyedévszázadon át. 1954-ben már egy szovjet író is ellátogat Egerbe, aki tapasztalatairól „Magyar találkozások" című útinaplójában számol be olvasóinak [14], Mielőtt azonban az Egerre vonatkozó feljegyzéseit ismertetnők, szóljunk néhány szót magáról az íróról. A hozzánk ellátogatott író neve Em. G. Kazakevics, aki 1913-ban Ukrajnában született és nevelkedett, és nálunk főleg „Tavasz az Oderán" című regénye tette ismertté, melynek filmváltozatát is ismeri a magyar közönség. A regény 1949-ben jelent meg és a Nagy Honvédő Háború utolsó szakaszát, a hitlerizmus bukását, valamint az új, demokratikus Németország megalakulását mutatja be. A „Magyar találkozások" bevezetőjében költői szárnyalású szavakban vázolja az ősmagyarok vándorút ját az Uraitól Pannóniáig, amely évszázadokon át tartott, ő viszont csaknem ugyanezt az utat 8 óra alatt tette meg repülőgépen. A magyar—szovjet barátság hónapja alkalmából érkezett Budapestre, mint a hat főből álló küldöttség egyik tagja. Vele volt Nyeprincev, a híres szovjet rajzoló is, aki az író könyvéhez illusztrációkat készített, többek között Egerről is. Heves megyébe érkezve, a szovjet elvtársak meglátogatták Hevesen a járási pártbizottságot. Elbeszélgettek Tóth elvtárssal, a járási párttitkárral, aki nagyon jó benyomást tett rájuk. Kazakevics közli Tóth elvtárs életrajzi adatait is: Gyöngyösen született, szülei zsellérek voltak. Ö maga hat elemit végzett, a felszabadulás után pedig pártfőiskolára küldték. Most jól megállja helyét. Felkeresik Bak Jánosnét is, a községi tanács elnöknőjét és vele is hosszasan elbeszélgetnek. Kazakevics ezt írja róla: „Bak Jánosné a magyar falu igazi vezetője. Reggel 7-től talpon van. Mindenhová eljut — az iskolákba, az üzletekbe, bejárja az udvarokat, ellenőrzi az utcák világítását, és fogadja a látogatókat. Látogatóból pedig sok van: a község lakosai ugyanis már megszokták, hogy ezt a kis asszonyt bármilyen problémával fel lehet keresni. . . mindemellett még önképzésre is jut ideje." Hevesről Erdőtelken keresztül Eger felé vitt az útjuk. Már tavaszodott, piroslottak a kertek, és a fehér hócsíkok is eltűntek a szakadékok mélyéről. Az Alföld rónái után megörvendeztetik őket az Eger felől közeledő dombok, amelyek már szinte hegyeknek látszanak. Különben balról valóban hegy tűnik elébük: a Mátra. Aztán kanyarodik a mindkét oldal54