Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)
az urak, a nemességgel együtt ők tartják kezükben a föld nagy részét, míg a paraszt az igát húzza és a végtelenségig kizsákmányolják. Ez az útleírás kemény vádbeszéd a bűnösök ellen, sugárzik belőle a szeretet az elnyomottak, a kizsákmányoltak iránt, akik „megművelik ezt a szép országot és maguknak még csak annyijuk sem marad, mint a madaraknak." A magyar paraszt állati sorsa, a rettenetes földbirtokviszonyok, a nemesség gőgje, az egyház dölyfös gazdagsága megdöbbentette Bronyevszkijt és naplójában szokatlan erővel és őszinteséggel ad kifejezést érzelmeinek. Valóban minden sora kiáltó vádirat minden kizsákmányolás, nemzetiségi elnyomás, népbutítás ellen. Benne a szociális igazságok egy korai meglátó ját tisztelhetjük már, éppen ezért külön érdeklődésre számíthat részünkről, hogy mit látott ez az éles szemű utazó a múlt század elején városunkban, Egerben. Rázós, göröngyös úton haladva, Kálból érkezett Egerbe, melyről megjegyzi, hogy a püspök birtoka, aki körülbelül évi 200 000 rubel jövedelemmel rendelkezik. Péntek lévén, a püspök szigorú húsfogyasztási tilalma miatt ő is böjti ebédre kényszerül, utána pedig megszemléli a várost, Űtját a szétrombolt vár romjainak a megtekintésével kezdte. Tudja, hogy József császár nem akarta a főpapság és nemesség kezén hagyni az erődítményt, ezért parancsolta meg a vár lerombolását és hogy az akkori püspök elődje a lebontott építőanyagokból felépítette a gyönyörű papneveldét és kiköveztetett néhány utcát. A szeminárium épületéről, amely tudomása szerint négymillió rubelbe került, igen elismerőleg nyilatkozik. „ízléses díszítéssel, nyugodt, rendeltetéséhez illő stílusban épült. A konferencia-terem és a könyvtárterem, mondhatni egész nagyszerűek. Az utóbbinak mennyezetképe a tridenti zsinatot ábrázolja, ahol az egyik püspök — valószínűleg az egri — hatalmas kézzel mennykövet szór eretnek iratokra. Az egyik freskó allegorikus módon a tudományt ábrázolja és a kilenc múzsát. A gyönyörű festmények nyugodtan hasonlíthatók össze a legjobb itáliai művészek alkotásaival és mint nekem mondták, egy Wienben tanult magyar művész alkotásai. Az asztronómiai műszerek, amelyeket az obszervatóriumban megmutattak nekem, nagy összegekbe kerültek. A természettudományi múzeum is meglehetősen gazdag, kár, hogy a gyönyörű madárgyűjteményt erősen kikezdték a molyok/' Űgy vélem, e körben nem kell rámutatnom arra, hogy Bronyevszkij szemináriuma éppen az az épület, amelyben ma főiskolánk foglal helyet. Tengerésztisztünk megcsodálta Eger templomait is, amelyeknek „különösen faragványaik csodálatosan szépek." A püspöki palotát és általában a paplakokat gyönyörűnek találja, de a többi lakóház „alacsony, szennyes, omladozó." Rámutatva Eger akkori püspökének, báró Fischernek igen szigorú életmódjára, kiemeli, hogy „alattvalói közül senki sem emlegeti dicsérettel jótékonysága miatt." És most következik a legcsattanósabb megjegyzése, amely így hangzik: „Találkoztam Őeminenciájával a főutcán és megfigyeltem, hogy az összes őt körülvevő lények közül csakis és kizárólag a lovak tűntek jóllakottaknak." Egert egyébként kis Rómának nevezi, ahol az összes hivatalokban 52