Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

iába hajtattam és átadtam felséged megbízó levelét. És ugyanakkor a cári felség által rámbízott ügyről a kapott rendelkezésnek megfelelően magánkihallgatáson tárgyaltam vele"' [7]. Bár a tárgyalások során később komoly ellentétek merültek fel a közvetítés módja körül a két fél között, Egerből augusztus 28-án (17-én) kelt válaszlevelében Rákóczi az orosz követ érkezését úgy értékelte, mint a cár jóindulatát ,,az iránt az egykor virágzó, s mai napság ugyancsak régi szabadságának újfent való kivívásán verejtékező dicsőséges és szabad nép iránt" [8], Mindazonáltal az orosz kezességen kívül Rákóczi ragaszkodott az angol és holland kezességhez is, majd Bercsényi javaslata alapján elrendelte, hogy hozzák Egerbe a kurucok által elfogott Tököli János császári ezredest, az Arad vidéki rácok fő emberét, hogy az orosz diplomata beszélhessen vele [9]. Ennek a tervnek a kivitelét azonban megakadályozta Ukraincev betegsége és váratlan halála. Ukraincev már szeptember 5-i (augusztus 25-i) levelében arról panaszkodott, hogy magas láza van, és nem bírja a magyarországi éghajlatot [10]. Ukraincev szeptember 11-én (aug. 31-én) hunyt el. Rákóczi udvari krónikása leírta az orosz követ szeptember 13-i (2-i) temetését, mely ,,nagy ceremóniával" folyt le. Mint Beniczky írja, a ,,mosqua „ . . követ halálának a Felséges Fejedelem szánakodóan az egész templomokban harangoztatott" [11]. Ukraincevet az egri rác templom udvarán temették el [12]. Az orosz közvetítés Magyarország számára előnyös volt, ha az nem is járt a kívánt eredménnyel. Ukraincev magyarországi útja megszilárdította a magyar—orosz kapcsolatokat és küldetésének megvolt a maga pozitív jelentősége a magyar szabadságharc történetében. III. Az úgynevezett eredeti, ősi egzotikus magyarok felkutatása végett több külföldi utazó megfordult hazánkban már a XVIII. és XIX. században is, de Bronyevszkij Vlagyimir Bogdanovics, fiatal orosz tengerészhadnagy az első olyan útleíró, akinek figyelmét elsősorban a társadalmi viszonyok, ezek rugói és kihatásai kötik le. Hozzánk egy véletlen folytán jutott el 1810 tavaszán. Csapattestét Triesztből hirtelen Kronstadtba rendelték és mivel az átcsoportosítás sürgős volt, Ausztria, Magyarország és Lengyelország útbaejtésével kellett visszatérniük Oroszországba. Alig lépett magyar földre, máris azt állapítja meg, hogy az évszázados idegen, úri és papi elnyomás az egykor szabad magyar népet nyomorékká tette. „Beteges arcszínű, alázatos, megtört parasztság, sár, piszok mindenütt, jó karban csak az urasági kastély — és a tömlöc, előtte példás rendben a fenyítőeszközök. De még a kastélyok kapuit is sokhelyütt a gaz veri fel — tulajdonosaik Bécsben, Párizsban verik el jobbágyaik véres verítékéből szerzett millióikat" [13]. Bronyevszkij világosan feltárja az akkori Magyarország borzalmas elmaradottságának okait és mélyen belát a vezető osztály bűneibe, esztelen politikájába. Utazása idején a mágnások és főpapok hazánkban 4* 51