Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Akik a falvak életét még e század első évtizedében láthatták, megfigyelhették, hogy a falusi ember egyedüli gyakorlati hasznú olvasmánya a kalendárium volt. Erről így vélekedett Hell: ,,A naptár olyan könyv, melyet az emberek mindenütt olvasni szoktak, hasznos dolgokat találnak benne, ezért az államnak is törődnie kell vele. Még a paraszt embernek szánt naptár is fontos, mert ebben a köznépet fel lehet világosítani és meg lehet javítani (bizonyára: művelni). A paraszt népnek bizonyára azáltal lehet kezére járni, ha az állattenyésztésről és a földművelésről írunk, a polgári osztály inkább a különböző mesterségekről szeretne olvasni. Hivatkozik kínai példára, ahol ,, . . . a kínai császári udvar ünnepélyes szertartásokkal osztja el a naptárt, . . . illetve a császár legértékesebb ajándékai gyanánt küldi szét az egész birodalmában." Hell javaslatára felsőbb rendelet intézkedett a naptárak kiadatásáról. Érdemei közé sorolható a Bécsi Tudományos Akadémia szervezésének az előkészítése. A kormány a tervezet kidolgozásával Hell Miksát bízta meg. Az Akadémia megalakításáról a rendelet meg is jelent, de működését nem kezdhette meg, mivel a vezetésével megbízott jezsuita-rendet időközben feloszlatták. Hell Miksát elismerés illeti azért is, hogy a humanisztikus tudományok uralma idején a természettudományok fontosságát elismertette. Vénusz-lesen a Jeges-tenger partján 1769. június 3-án nevezetes csillagászati eseményt, a Vénusz-bolygónak a Nap korongja előtt való elvonulását várták. Ennek pontos megfigyelése a XVIII. században legjobb lehetőségnek látszott a Nap parallaxisának, tehát voltaképpen a Föld Naptól való távolságának a meghatározásához. E ritka csillagászati tünemény nagyban foglalkoztatta a csillagászati tudományos köröket, s e tudomány pártfogóit. VII. Keresztély Dánia és Norvégia királya elhatározta, hogy a Vénusz elvonulását saját országa területén is megfigyelteti. Ehhez anyagi áldozatra is kész. Ebből a célból még 1767. augusztusában Bécsbe íratott az ottani dán követhez. Utasította, érdeklődje meg, hogy Hell Miksa, az európai hírű csillagász hajlandó volna-e a fenti cél érdekében a tudományos expedíció vezetését elvállalni? Tudakozza meg, melyek a feltételei, mik a kívánságai? A király a megfigyelés helyéül egy észak-skandináviai szigetet javasolt. A kéziratban a megfigyelés helye két alakban szerepel: Wardoe és Wardoehuus. Az első egy szigetre, illetve a rajta levő településre, a második névalak az oda épített erdőre vonatkozik. A sziget a Jeges-tenger partján, a Varangerfjord mellett fekszik. (Kiejtés: vardő.) A kedvező válasz szeptember 7-én elment Koppenhágába. Hell elvállalta az expedíció vezetését. Utazásához a császárnő írásos engedélyét 1768. február 24-én vette kézhez. Utazási feltételei között szerepelt, hogy vele utazhassék volt tanítványa, rendtársa, aki akkor a nagyszombati csillagdát vezette: Sajnovics János is. Feltehetően azért is ragaszkodott hozzá, hogy a jó alkalmat felhasználva, közösen a helyszínen tisztázhassák a magyar—lapp nyelvrokonság kérdését. Hell útitervéhez ez is hozzátartozott, 443