Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

A mozgalom kezdettől fogva igényelte és kérte az osztályfőnökök és valamennyi pedagógus közreműködését. Voltak ugyan ennek jogosan bírált formái, amikor is megsértve az önkéntesség elvét, dogmatikus módon, kötelező jelleggel kapták osztályfőnökeink „társadalmi megbízatásul" a rajvezetést. A mozgalom és az állami vezetés 1957-től felszámolta ezt a módszert. A teljesség kedvéért azonban azt sem hallgathatjuk el, hogy az osztályfőnökök egy részének a mozgalomba való ilyen erőszakos bekapcsolása nem kis mértékben azokon a pedagógusokon is múlott, akik kényelemből, közömbösségből, vagy éppen ideológiai-politikai okoknál fogva szándékosan tartották magukat távol a mozgalomtól, mitsem törődve azzal, hogy mi lesz tanulóinak mozgalmi nevelésével. Ma — s ez így helyes, hogy — saját adottságaitól függően, két formában működhet együtt az osztályfőnök a rajjal: raj vezetőként, vagy csak mint osztályfőnök. Mindkét minőségben egyaránt szükség van közreműködésére, és támaszkodhatik is a raj munkájára. Mindkettőnek a módszerei ismereteseik. Viszont „ . . . Legjobb pedagógus raj vezetőink tapasztalatai igazolják: akkor tud az osztályfőnök rajára támaszkodni nevelőmunkájában, ha céltudatosan erősíti az úttörőraj önálló, mozgalmi jellegét, ha működteti és támaszkodik a raj vezetőségre, ha kötetlen és közvetlen munkastílust, hangnemet alakít ki a rajában, ha ismeri, megtartja a formaságokat, részt vesz az úttörők játékaiban" (Szabó Ferenc: A mozgalom és az iskola. Űttörővezetők Országos Konferenciája. Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Bp., 1965. 65. o.). Iskolai, de különösen az osztályfőnöki munkában igen sok területen nyújthat — és nyújt — segítséget a mozgalom. A már említett területeken kívül a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett tanulók felkutatásában, segítésében; a nehezen nevelhető gyerekek formálásában, pályaválasztásában, jellemzésben stb. És ott van az osztályfőnöki óra, amelynek témáihoz rengeteg élményt, ötletet biztosít; az óravezetés, szervezés technikai, módszerbeli megoldásaihoz sajátos alkalmakat, formákat, eszközöket honosított meg az ifjúsági szervezet. Érdemes észrevenni, hogy tartalmi, módszertani szempontból az osztályfőnöki óra igen sokat vett át a mozgalom foglalkozásainak stíluselemeiből. A mozgalom — munkamódszeréhez híven — kezdettől fogva tervezte a nevelést, méghozzá megszakítatlan folyamatnak tekintve azt. Gyakorlatilag a táborozások, egyéb szünidei programok szervezésével biztosította a nevelés tervszerű folyamatát. Keretei között valósult meg elsőnek az a pedagógiai szemlélet és gyakorlat, hogy a tanítási év nem korlátozódik a szokásos 10 hónapra, hogy az állandóan tartó folyamat. Az utóbbi években ez a szemlélet az egész neveléselméletben meghonosodott, sőt az iskolai gyakorlat bő fél évtizede ennek szellemében folyik. A nyári, illetve szünidei programok átfogó terveit szorgalmazta a legutóbbi úttörővezetői konferencia (Űttörővezetők III. Országos Konferenciája, Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, Bp., 1969). De szorgalmazzák ezt már a különböző tanári, osztályfőnöki kézikönyvek, a tervezésre vonatkozó tudományos kutatások is. (Nevelőmunka az általános iskola 5—8 osztályában, Tk. K. Bp., 1967. Szerk.: Pataki Ferenc, Tóth László, Hunyady Györgyné; dr Zombor Zoltán: Az 43