Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

elé, amelytől természetesen nem féltette a magyar demokráciát. Nyilvánvalóan a kommunistákkal szemben akarta „átmenteni" a sajátosan magyar értékeket és ugyancsak a kommunistákat ítéli el azért, mert a „múltbeli hibák feszegetésével" nem hagyják szóhoz jutni a reakciós elemeket. Az ifjúság egyes csoportjai körében kibontakozott népidemokráciaellenes támadásban sajátos szerepük volt az egyházi iskoláknak. Ebben az időben a közoktatás területén az egyházak még döntő befolyással rendelkeztek, mivel az állami iskolákban is komoly bázist jelentett számukra a különböző egyházi vezetésű ifjúsági egyesületek hálózata. (Mária Kongregáció, Szívgárda, Oltáregyletek stb.), továbbá a kötelező hitoktatás. Szórványosan az egyházi iskolákban is jelentkezik a fiatal demokráciát üdvözlő hang. Az egri Érseki Tanítóképző Intézet 1944—45. évi iskolai évkönyve például ezt írja: „Nevelésünk eddigi rendjét és szellemét új feladatok módosítják. Örömmel köszöntjük a demokrácia eszméit. A mindennapi kérdések óráit a demokrácia és a szabadság eszméinek, elveinek és intézményeinek megismerésére fordítjuk" [69]. Ezt a kinyilatkoztatást azonban a konkrét intézkedések általában nem igazolták. 1945 tavaszán például az egri NB felszólította a középiskolák igazgatóit, hogy a tanulóifjúság politikai nevelése és tájékoztatása céljából heti 1—1 órában tanítsák a Nemzeti Függetlenségi Front programját. Az egyházi iskolák igazgatói „tudomásul vették" a felszólítást, de miután tantervi változásokat „csak felső szerveik utasítására eszközölhetnek," a program oktatásának bevezetésére nem került sor. (Nem ismertették a programot az érseki tanítóképző intézetben sem.) A Dobó István Állami Gimnázium igazgatója megkezdte a program ismertetését, de a Miskolci Tankerületi Főigazgatóság utasítására kénytelen volt felfüggeszteni [70]. A közoktatás irányításában jelenlevő reakció mindezt az iskola és a pártpolitika egymástól való „távol tartásának" szükségességével indokolta. A valóságban pedig a „.politikamentes ifjúság" megtévesztő jelszava alatt nagyon is céltudatos, népidemokrácia-ellenes nevelés folyt az egyházi iskolákban [71]. A tanulóifjúság erős jobboldali befolyásolására mutatnak azok a tények is, amelyek a március 15-i, illetve a felszabadulás első évfordulójának megünneplésében való részvételnél jelentkeztek. Mindkét ünnepségen nagy számban vett részt a város ifjúsága. A korabeli sajtó méltatja a MADISZ vezetésével felvonult munkásifjúság „őszinte lelkesedését", akiknek képviselői „szónoklataikkal" is állást foglaltak a népi demokratikus fejlődés mellett. Ugyanakkor az egyházi iskolák egy része — így például az Angolkisasszonyok Intézete nem engedte meg tanulóinak az ünnepségekbe való bekapcsolódást [72]. Mások ugyan nem gátolták meg a részvételt, de a demokratikus fejlődéssel kapcsolatos minden megnyilatkozással szemben passzivitásra, néma tüntetésre inspirálták a diákságot. Az „Igazság" 1946. április 7-i száma erről így ír: „A diákság imponáló fegyelmezettséggel hajtja végre sugalmazói és patrónusai ama utasítását, mely szerint kizárólag a kisgazdapárti szónokok tapsolandók, a többi pedig — legyen az akár Adyvers, Tildy Zoltán [73] vagy a Magyar Köztársaság említése — néma csendben hallgatandó végig, ha annak előadója baloldali" [74]. 366