Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Asbóth tudományos elismerését jelentette, hiszen Sachmatov igyekezett a folyóirat munkatársainak megnyerni a külföldi rangos szlavistákat. Asbóth 1899. szeptember 27-én írt Sachmatovnak, amelyben közli azokat a témákat, amelyekről írni kíván, amelyek az orosz nyelvészeket is érdekelhetik, bár a szlavisztika magyarországi problémáira vonatkoznak. Asbóth ebben az időben a magyar nyelv szláv jövevényszavainak problematikájával foglalkozott. 1893-ban megjelent A szláv szók a. magyar nyelvben c. munkájában arra a megállapításra jutott, hogy a szláv jövevényszavak nagyrésze egy ószlávhoz közelálló dialektusból került a magyar nyelvbe [8]. Ezzel ellentétes véleményen volt Munkácsi Bernát. A magyar szláv ethnikai érintkezés kezdetei c. cikkében arra a következtetésire jutott, hogy ez az érintkezés a honfoglalás előtt kezdődött és nem Pannóniában történt, hanem Lebédiában, vagy az Etelközben [9]. Asbóth nem fogadta el Munkácsi véleményét. Készül dolgozata, amelyben előbbi álláspontját kívánja megvédeni. Ekkor jut el hozzá Sachmatov felkérése. Mivel elsősorban a magyar nyelv szláv elemeinek tanulmányozásával foglalkozik, természetes, hogy az ezzel kapcsolatos kérdésekről fog írni az Izveszti]ába is. Nemcsak mások munkásságát (Budenz J., Simonyi Zs.) kívánja ismertetni, hanem olyan önálló tanulmányokat is akar közölni, amelyek bár szlavisztikai problémák, de a magyar nyelvtudomány kérdéseivel is összefüggnek. Ilyennek tartja az óbolgár st, zd tükröződésének, a jat betűvel jelölt magánhangzó, a ra, la, oro hangikapcsolatok, a nazális és a redukált magánhangzók tükröződését a magyar nyelv szláv jövevényszavaiban. Ugyanis éppen ezek a hangtani sajátságok azok, amelyek alapján a magyar nyelv szláv elemeit az átadó nyelvek alapján osztályozni lehet. Ugyanekkor, mini ismeretes, az átvételekben jelentkező sajátságok az átadó nyelvek története szempontjából is fontosak, mert rávilágí tanaik az átadó nyelvek olyan hangtani sajátosságaira, amelyek nem tükröződnek az átadó nyelv nyelvemlékeiben és nyelvjárásaiban sem. Ilyen módon Asbóth egy több évre kiterjedő nagy munka körvonalait vázolja fel Sachmatovnak. Asbóthnak igaza volt, amikor a magyar nyelv szláv elemeinek sajátosságait fontosnak tartotta az egész szlavisztika számára. Az utóbbi évek kutatásai fényesen igazolták azt a tudományos kutatási módszert, amely a jövevényszavak sajátosságaiból von le következtetést az átadó nyelv történetére vonatkozólag is. így sikerült orosz nyelvtörténeti vonatkozásban V. Kiparsikijnak a balti nyelvek, ill. a finn és az észt, ós a kisebb balti finn nyelvek orosz jövevényszavainak fonetikai sajátságai alapján imponáló biztonsággal rekonstruálni az írásbeliség előtti ősorosz nyelv hangrendszerét [10]. Hasonlóan érdekes A. I. Isacenko tanulmánya, amelyben mintegy az Asbóth által felvetett ötlet alapján a redukált hangok kiveszésének részletesebb vizsgálatát végzi el a nyugati finnbe került orosz jövevényszavak alapján [11], Az utóbbi kérdésre a nyelvemlékek tradicionális helyesírása miatt (amelyekben a t, r> betűt mindig írják) a nyelvemlékek tanulmányozása semmiféle támpontot nem nyújt. 1900-ban megjelent Asbóth Oszkár válasza Munkácsi tanulmányára. 332