Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)
F. F. Fortunatov (1848—1914) a moszkvai egyetemen az indoeurópai összehasonlító nyelvészet professzora ós az orosz akadémia II. osztálya elnöke volt. Öt tekintik a legnagyobb orosz komparativistának az indoeurópai nyelvek területién. Megírta az indoeurópai nyelvek összehasonlító nyelvtanát. Nevéhez fűződik több balti-szláv, ill. ősszláv hangsúlyra és intonációra vonatkozó törvényszerűség megállapítása. Foglalkozott ószlávval is. Mondattani kutatásai közül a szintagma meghatározása volt nagy hatással az orosz nyelvészetre. Fortunatov volt az ún. moszkvai formalista nyelvészeti iskola megalapítója. Fortunate vhoz egy levelet irt Asbóth, amelynek jelezte: F. 2. Op. 11—1907. N° 14. Ja. K. Grot (1812—1893) a régebbi orosz nyelvészeti iskola kimagasló egyénisége. Filológus és nyelvész. Különösen nevezetes kitűnő Derzavin kritikai kiadásáról. Nyelvészeti munkásságából legmaradandóbb Filológiai kutatasok c. műve és az orosz helyesírás vitás kérdéseivel foglalkozó tanulmánya (1873). Az orosz helyesírás reformjainak nagy előfutára volt. Hagyatékában két Asbóth-levelet tartanak nyilván. Jelzetük: F. 281. Op. 2. N° 4. Vs. F. Miller (1848—1913) neves iránista, aki főleg az oszét nyelvet tanulmányozta. Oszét tanulmányok és Die Sprache der Osseten c, művei napjainkig sem avultak el. A moszkvai egyetem professzora volt. Hagyatékában három Asbóth-levél található. Jelzetük: F. 87. Op. 3. N 17. VI. Iv. Lamanskij (1833—1914) az orosz szlavistáik több nemzedékének nevelője. Pétervári professzor. Kiváló szervező egyéniség volt. Magyarországra dialektológiai expedíciót szervezett volna, amelyet személyesen akart vezetni. A 3 Lamanskijhoz írt levél jelzése: F: 35. Op. 1. N° 53. A. A. Sachmatov (1864—1920), az orosz nyelvtudomány talán legnagyobb, legegyetemesebb alakja. Nagy volt mint nyelvtörténész, mint leíró nyelvész, mint fonetikus, és mint a szintaxis kutatója is. Nincs az orosz nyelvtudománynak egyetlen olyan területe, ahol ne alkotott volna. Az orosz és keleti szláv nyelvészet mellett művelte az összehasonlító szláv nyelvtant, és kitűnt mint finnugrista is. Ö szerkesztette az Orosz Tudományos Akadémia II. osztályának a közleményeit. Asbóth 1913-ig levelező kapcsolatban volt vele; 20 levelét, ill. lapját őrzi Sachmatov hagyatéka. Jelzetük: F. 134. Op. 3. N° 68. Amint e felsorolás mutatja, Asbóth Oszkár az orosz tudósok idősebb és ifjabb nemzedékével egyaránt igyekezett jó kapcsolatot teremteni. Ami e levelezés tartalmi oldalát illeti, megállapítható, hogy tudományos jellegű volt. Röviden szeretnénk áttekinteni Asbóth levelezését az orosz nyelvészekkel. Ezt A. A. Sachmatovhoz küldött levelekkel kezdjük, mert a legtöbbet nyújt a magyar—orosz tudományos kapcsolatok jellegének meghatározásához is. Ezen kiadásunkban ezeket a leveleket közöljük először. Asbóth Oszkárt 1898 táján Stojane Stanojevic' közvetítésével felkérte A. A. Sachmatov, hogy az Orosz Tudományos Akadémia II. osztálya HoBecTHH O'iyiejieHHH pyecKOro h3hkíi h cJOBecHOCTH c. alatt megjelentetett folyóiratának legyen a munkatársa. E megtisztelő felhívás 331