Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

3. Ásványtani óra (kiosztott ásványok megfigyeltetése), 4. Dalton-renclszerű óra (ismeretlen anyag sajátságainak megfigyeltetése), 5. Törvények levonása, 6. Részbeni közlő óra, 7. Technológiai óra (film, gyárlátogatás megbeszélése), 8. Rendszer kiépítése, 9. Ismétlő óra. Amikor Ruzsinszki könyve megjelent, már készülőben volt Szegeden Jeges Sándor módszertani munkája: „Vegytanítás a cselekvő iskolában", amely a munkáltató kémiaoktatás elterjesztésében különösen nagy szerepet játszott. Sokan fogadták el Jeges nézetét, amely szerint „az anyagi világ megismerését csak úgy munkálhatjuk eredményesen, ha a tanulók kezébe vegyi anyagokat adva, alkalmat adunk arra, hogy a gyermek saját küzdelmével, lázas buzgóságával, figyelme teljes összpontosításával befolyhasson a munkába" [73]. Jeges könyve óravázlatokban tárgyalta le a polgári iskolai tananyagot, úgy, hogy abban elvileg kifogástalanul keverednek a bemutató és tanulókísérletek, jól elvégezhető módon — feltéve, ha olyan terem van, ahol minden tanuló önálló munkájára megvan a lehetőség. Ilyen viszont, különösebben a szegényebb rétegeket magában foglaló polgári iskolákban alig-alig volt található. Maga az az elgondolás, hogy a tanulókat minél többször, minél alaposabban vonják be a munkába, ha nem is ilyen mértékben, meglehetősen általánosan áthatotta az ország ilyen iskolafajtáit. Jeges a Cselekvés Iskolájában ilyen szellemben később további tanácsokat is adott, s őt tekintette az ország a polgári iskolai cselekedtető oktatás legjelentősebb képviselőjének [74, 75]. A polgári iskolákban követett módszer bizonyos további egyszerűsítéssel még a népiskolákban is megvalósíthatónak mutatkozott. Éber Flezső tanítóképző intézeti tanár már 1930-ban propagálta ezt a Néptanítók Lapjában: „Régen eldöntött kérdés — írta —, hogy a természettani és vegytani ismereteket csakis kísérleti alapon szabad tanítani. Ma már az is vitán felül áll, hogy a legértékesebb kísérlet a tanulókísérlet, amelyet a tanuló saját maga Végez" [76]. Egy másik tanítóképző intézeti tanár, Móczár Miklós pedig a népiskolák V. és VI. osztályában könnyen végrehajtható kémiai kísérletekre állított össze tanácsadó könyvecskét [77], Nincsen viszont adat arról, hogy ezeket a tanulókísérleteket gyakorló népiskolán kívül bárhol is megvalósították volna, nehezen képzelhető el ez ugyanis, mert még ha meg is lettek volna a feltételek, amelyek a valóban a nép, a legszegényebb nép iskoláiban a legtávolabbról sem voltak meg, akkor is leküzdhetetlen akadályt jelentett volna az időhiány, hiszen az osztott iskolákban is csak 1—1 óra volt az V. és VI. osztályban kémiából. Még akkor is így kell kételkednünk a jó űtmutatás követésében, ha tudjuk, hogy Móczár a tanítóknak Szolnok megyében többfelé rendezett pedagógiai szemináriumon előadta és bemutatta, és azt rövidített formában a tanítók lapjában is közreadta [78]. Hasonlóképpen illúziónak 315