Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

így állott elő az az igen jellemző, sajnos nem is egyedülálló helyzet, hogy az a Magyarország, amely a kísérleteztető kémia oktatásához 1919-ben mindenki mást megelőzően kiváló módszert, dolgozott ki, tíz évvel később mégis idegenből vette azt a módszert, amely ugyan meg sem közelítette a hazai elgondolások újszerűségét, de amelyet nem tett „gyanússá" keletkezésének körülménye. Azok az első cikkek, amelyek a Tanácsköztársaság bukása után a kémia tanításáról szóltak, a kísérletező eljárás leglényegesebb metodikai követelményeit tisztázták, a tanulókkal való kísérleteztetésről azonban említést sem tettek [31, 32]). A cselekedtető oktatásra vonatkozó, nyugaton már az első világháború előtt kialakult iskolai reformtörekvésekre, amelyeket elsősorban Kerschensteiner (1854—1932) és Dewey (1859—1952) fogalmazott meg a legtisztábban, s a legmesszebb hallhatóan, Magyarország vezető pedagógusai is felfigyelni voltak kénytelenek. Különösen Kornis Gyula, az államtitkári posztot is betöltő professzor látott fantáziát ebben az újfajta eljárásban, s az új, bizonyos mértékben egyoldalú elveknek megfelelően azt hirdette: „Csak az az igazi szellemi birtokunk, amit magunk munkájával, erőfeszítésével — nem puszta szó, de cselekvés, begyakorlás útján — szereztünk meg, mintegy beleorganizáltunk idegrendszerünkbe" [33]. Külföldön a cselekedtető oktatás elmélete és gyakorlata igen sokféleképpen alakult ki, amikor tehát nálunk a húszas évek végén, a harmincas évek elején ezek a próbálkozások megindultak, lényeges eltérés mutatkozott aszerint, honnan vettek mintát, s milyen elgondolások alapján alakították ki a hazai gyakorlatot. A későbbiekben a különböző irányzatok változtak, fejlődtek, a hazai viszonyokhoz alkalmazkodtak, két kezdeményezés azonban olyan távolról indult, hogy azok találkozása, összeolvadása a munkaiskolái próbálkozások kb. másfél évtizede alatt nem történhetett meg. Az egyik az ún. középiskolák (gimnázium, reálgimnázium, reáliskola), a felsőkereskedelmi iskolák és a tanítóképző intézetek gyakorlata volt, míg a másik elgondolást a polgári iskolák (és részben a népiskolák) képviselték, ezért, bár időrendben is kb. egyidejűek voltak, a következőkben elkülönítetten tárgyaljuk ezeket. A középiskolák legfőbb irányítója, Komis Gyula államtitkár a külföldi próbálkozások alaposabb tanulmányozása érdekében két évre Amerikába küldötte kl Loczka Alajos kémiai szakfelügyelőt. Loczka Alajos hazajövetelétől kezdve számíthatjuk a hazai gimnáziumokban a szervezett ún. munkaiskolái próbálkozásokat. Ekkor került nálunk a kísérleteztetés a kémiai oktatás módszerei közé [34], A fizikában 1929-ben nyíltak meg az első munkaiskolái osztályok. A fizika cselekedtető oktatásában szerzett jó első tapasztalatok alapján a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1930-ban elrendelte egyes középiskolákban az 1930/3l-es tanévtől kezdve a vegytan és természetrajz keretében is a munkaiskola kísérleti bevezetését. „Ezen kísérletnek az a célja, hogy a tanulókat az említett két tantárgyban is öntevékenységre serkentsük és ily módon elérjük, hogy a tanulók a tan18* 305