Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Az elmondottakból következik, hogy az elmélet és a gyakorlat viszonyának fő ismérve az egység. A kettő kölcsönösen feltételezi egymást, és egymásba hatolva új és újabb hajtóerőket szabadít fel. Az elméleti előadások feladata a gyakorlat szempontjából a) Az elmélet és a gyakorlat egységének a kialakításában a főiskolai elméleti előadások módszere is szerepet játszik. Az előadott ismeretanyag didaktikai rendezésére és olyan módszerek alkalmazására gondolunk, amelyek — megfelelő színvonal-áttétellel — példát mutatnak arra, hogyan kell tanítani az általános iskolában. (Az ismeretanyag megfelelő tagolása, a tájjellemzés lényegkiemelő módja, korszerű és ötletes szemléltetés, színes előadás, megjelenítő életszerűség.) A jó és a rossz oktatásmódszerek példája egyaránt kihat a jövendő tanárok munkájára. Sokan, nagy pedagógusok nem egyszer elődeiktől, hajdani tanítóiktól nyerték legelső, örökké magukkal hordott belső indítékaikat. b) Az előadásban felhasználjuk a természeti földrajzi szféra és a gazdasági élet példáit. A térképen is rögzített példák alátámasztják az elméleti megállapításokat, meggyőznek azok igazságáról, különösen ha az illető természeti jelenség vagy gazdasági folyamat minél több fontos belső kapcsolatát tükrözik. Beszélünk például a vízi energiáról. Megvizsgáljuk, milyen tényezőktől függ a folyóvizek munkaképessége. Milyen módon értékesítjük ezt az energiafajtát. Hogyan biztosítunk egyenletes vízmenynyiséget, nagyobb esést, milyen új kölcsönhatások lépnek fel a duzzasztásnál. (Talajvíz, öntözés, település, úthálózat stb.) Utalunk társadalmi és politikai kérdésekre is. A dunai erőművek (Nagymaros, Gabesikovo) csak a termelőeszközök magasabb fejlettsége idején és a szomszéd országgal fennálló előnyös nemzetközi kapcsolatok további fenntartásával épülhetnek meg. Ismeretes, mennyi új természeti és társadalmi kapcsolatot teremtett a Tiszántúl egvre kiterjedő öntözőhálózata. Az élet hasznos példáit az elméleti előadások nem nélkülözhetik. Minél több érintkező pontot létesítünk a valósággal — legalább hivatkozás formájában —, minél szorosabb a kapcsolat az előadott ismeret és az adott objektív jelenség között, és minél jobban feltárjuk a jelenség vagy a tájak „potenciális értékét" a termelés szempontjából, annál gyakorlatibb lesz az előadás. c) Az előadás motorikus hajtóerő a gyakorlat irányában. A természeti valóságra és a gyakorlatra való rendszeres utalás, a lényegi kapcsolatok elméleti kidolgozása mellett az előadás feladata az ismereteket felemelni az általánosig, a törvényszerűség megfogalmazásáig. A törvényszerűség ismerete lényeglátást jelent, horizontot biztosít, alkotásra (gyakorlatra) indító gondolatokat ébreszt. A gyakorlatok tervezéséhez és önálló végzéséhez elengedhetetlen az elméleti ismeretek irányító-szabályozó ereje. Gondoljunk csak az általános földrajzi anyag fontos alapozó szerepére. A véletlenre nem építhetünk. A gyakorlat, például egy kísérlet elvégzése előtt a hallgatónak ismernie kell a feltételeket, amelyek között a jelenség lezajlik, ezek előzetes rendezéséről is neki kell gondoskodnia. így lesz részese az alkotás, az „új felfedezése" élményének. Mint mondják, nem „sablon szakemberekre", hanem olyanokra van szükségünk, „akik azt is 256