Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

megtanulják, hogyan kell és hogyan lehet egy tudományos problémát megfogni, a tudomány és a gyakorlat adott helyzetéhez mérten a legcélirányosabban megoldani, illetőleg a továbbkutatás legmegfelelőbb módszereit megtalálni és továbbfejleszteni' a gyakorlat irányában is [6]. Az előadás adja meg a tényleges gyakorlati munkához szükséges szempontokat és módszereket (megfigyelés, mérés, számítás, kísérlet, komplex terepmunka, manuális tevékenység stb.) Vegyünk egy példát. A szél felszínalakító munkáját igazoló demonstrációs kísérletben a folyamat sikeres felidézése megkívánja a fő tényezők és azok összefüggésének előzetes ismeretét. A feltételek között szerepel a változó erősségű légáramlás, a laza, a kötött, a száraz, a nedves, a kopár és a növényzettel borított talaj, a domborzat és ezek különböző térbeli eloszlása. Ismernünk kell az erőhatások és az ellenálló anyagok fizikai tulajdonságait, figyelembe kell vennünk az időtényezőket. A kísérlet beállításánál ezek kombinálhatók, természetszerűen, ahogy a valóságban is megvannak. Az előismeretek nyújtása általában az elméleti előadások feladata azonkívül, hogy eddigi gyakorlati tapasztalatainkat is felhasználjuk. A tényezők szerepének ismerete nélkül sem a gyakorlat összeállítása, sem a jelenségek analizálása, sem pedig az eredmények feldolgozása nem lehet tökéletes. Az elmélet hajtóereje olyan értelemben is érvényesül, ho:gy az általa nyújtott ismeret újabb elméleti kérdések spekulatív megoldására is alkalmassá válik (törvenyismeret felhasználása logikai következtetések formájában). Tulajdonképpen ez is gyakorlat, a régi ismeretek alkalmazása. A földrajzi gyakorlatok feladata az elmélet szempontjából A gyakorlatok általános feladata, hogy tapasztalatot, megfigyelési anyagot szállítsanak az elméleti oktatás számára. Ez a cél leginkább a szabad terepen érvényesül, de megvalósítható a zárt tantermi gyakorlatokon is. Más szempontból elméletet igazoló demonstrációs, és elméleti ismereteket gyarapító törvény meg állapító gyakorlatokat különböztetünk meg. A gyakorlatokon belül ez a két jelző elsősorban, de nem kizárólagosan, a kísérletekre vonatkozik. A gyakorlat időnként az előadást helyettesíti. a) A demonstrációs gyakorlat fő célja az elméleti ismeretek igazolása (bár új ismeretek közlésére is alkalmas). Ha a víz munkaképességére jelv

2 lemző E = t • — törvényszerűséget akarjuk igazolni, arról a terepen végzett mérések alapján is meggyőződhetünk. De ha laboratóriumban dolgozunk, össze kell állítanunk egy demonstrációs kísérletet, amelyből szemmel láthatóan kitűnik a víztömeg és a sebesség döntő szerepe. Mellettük figyelembe vesszük a járulékos tényezőket is, a lejtőszög, a szakaszjelleg, a vízjárás és az időtartam szerepét, történetiségükben és összefüggésükben egyaránt. Az időkeresztmetszet ritmusos (terepasztalon is bemutatható). A völgyek alakja és a teraszok figyelmeztetnek arra, hogy a folyóvizek munkaképessége időben változik. Cél és feladat szerint a demonstráció az ismeretek igazolása, a jelenségek sokoldalú megvilágítása mellett azok gyakorlati alkalmazását is 18* 257