Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

a smesná1 -hasonlítjuk össze, akkor ismét változás lesz az o kiesése következtében, mert noha ismét a második szótagon marad, de egy új szótagon, amelyben az; -sn- mássalhangzók után került. Lássunk tehát pár ilyen első fokú hangsúlyváltozást: dorogój:dórog, smesnój:smesón, koróten'kij:korotének, úmnyj:umén stb. A Hr hangsúlyhelyzetét (amely természetesen lehet változás nélküli is) aztán a fül az új alaksorra (Hr—Nr—Sr—Tr) kialakult új hangsúlyhelyzet alapjaként fogja fel, s minden ebben az, alaksorban jelentkező újabb változást ehhez mér, nem a neki megfelelő teljes alakhoz,. Ebben az alaksorban dórog—dorogú—dórogo—dorogi erősebb összetartozandóságot érez, mint a dorogá—dorogája, dorogóe—dórogo, dorogié—dorogi között. Résziben a közös funkció, részben a szótárakban együtt látott, a felmondásban (gyakorlásban) együttesen hallott és mondott egymásutániság hatása alatt. A két hímnemű alak (a Ht és a Hr) tehát olyan alapalakok az idegen nyelvű tanuló füle számára, amelyekhez a melléknévi rövid alakok hangsúlyváltozásait (sőt szótagbeli változásait is) méri. A Ht-hoz méri a Hr-t, a Hr-hoz pedig a többi rövid alakot (Nr, Sr, Tr). Ezzel az elemzéssel viszont osztályozásunk, csoportosításunk számára is megkaptuk a természetes alapot. Hogyan változott a Hr a Ht-hoz viszonyítva? Ez az első kérdés. Változott-e a Hrnhoz hasonlítva a többi rövid alak hangsúlya? Ez a második kérdés. Az első kérdésre (első fokú hangsúlyhelyzet) a következő válaszokat kaphatjuk: 1. A hangsúly a Hr~ban megmarad ugyanott, ahol a Ht-ban volt. Pl. krasivyj:krasív, bogdtyj:bogát, svézij:svéz, dobrovóTnyj:dobrovólen, spokójnyj:spokóen stb. 2. A hangsúly a Hr-ban a Ht-kal összehasonlítva az élre kerül. Pl. dorogój:dórog, vesélyjivésel, prostój:prost, desévyj:désev stb. 3. A hangsúly ia Hr-ban a végre vagy a vég felé mozdult. Pl. úmnyj: umén, síTnyj:silén, koróten'kij:korölének, légon'kiy.legónek stb. Az első kérdésre adott felelet alapján tehát az első fokú hang súly típusoknak a következő neveket adhatjuk: 1. Megmaradó hangsúlyhelyzet (rövidítése: M) 2. Élre ható hangsúlyváltozás (rövidítése: É) 3. Végre ható hangsúlyváltozás (rövidítése: V) Ezek iközül talán leggazdagabbnak mondható a megmaradó típus. Általában az élhangsúlyos Ht-ok, valamint a többszótagú bel hangsúlyos szavak alkotják ezt ia csoportot. Élre ható főleg csak a két szótagos véghangsúlyos melléknevekből (-ój) való megrövidülés folytán vagy az -oro-, -oloszótagokat (polnoglasie) tartalmazó több iszótagúakból való élre ugrás révén. (Pl. sedój:sed, slepój:slep, nemójniem, molodój:mólod, golódnyj:gólod, dorogój:dórog stb.). Néha a három iszótagúakról középről is történik élre ugrás. (Pl. desévyjidésev, vesélyjivésel, zelényjízélen stb.). Végre ható igen kevés akad. (Pl. úmnyjiumén, síi'nyj:silén, óstryj:ostér). Ide tartozik az 82