Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

-en'k-, -orík- képzősök kis csoportja is. (Pl. kor öten' kij:kor ötének stb.) Csak egy szótagnyit lépnek a végződés felé.) A második kérdésre (másodfokú hang súly típus) adható válaszaink a következők lehetnek: 1. A hangsúly a Nr-, a Sr- és a Tr-ban ugyanott marad, ahol a Hrban volt. Pl. bogátibogáta, bogáto, bogáty zgucizgúca, zgúce, zgúci vdov.vdóva, vdóvo, vdóvy korotének:korotén'ka, korotén'ko, korotén'ki 2. A hangsúly a Nr-ban megváltozik (végre hat). Pl. dobr.-dobrá, dóbro, dóbry gust:gustá, gústo, gústy vázemvazná, vázno, vázny 3. A hangsúly a Nr, a Sr- és a Tr-ban megváltozik (végre hat). Pl. vysókivysoká, vysokó, vysokí tjazél:tjazelá, tjazeló, tjazely chorós:chorosá, chorosó, chorosí A három hangsúly helyzetnek könnyen adhatunk világos neveket is: 1. állandó hangsúlytípus (rövidítése: 0) 2. egy alakos hangsúlyváltozás (rövidítése: 1) 3. három alakos hangsúlyváltozás (rövidítése: 3) Ha tehát egy rövid alakú melléknévi hangsúlyhelyzetet egészen pontosan akarnánk leírni és megnevezni, akkor az előbb tárgyalt mindkét formájú (fokú) változásokat, illetve helyzeteket figyelembe véve elvileg 9 típust kapnánk. Gyakorlatilag azonban főleg csak a következő típusokkal találkozunk: 1. Maradóból állandó (M0): bogátyj:bogát:bogáta, bogáto, bogáty 2. Maradóból egy alakos változás (Ml): dóbryj:dobr:dobrá, dóbro, dóbry 3. Maradóból három alakos változás (M3): vysókij:vysók, vysoká, vysokó, vysokí 4. Élből egy alakos változás (Él): gustój:gust:gustá, gústo, gústy A többi típusnak csak kevés képviselője akad, szinte kivételképpen. Azonban ez a négy típus is még tovább egyszerűsíthető. Szükségtelen ugyanis az első fokú változásoknak név szerinti (vagyis irányuk szerinti) nyilvántartása. Elhagyható, mert a Hr mindenkor pontosan rögzíti a lényeget megnevezés nélkül is. Sőt célszerű is elhagyni, hogy csak a másodfokú változásokra figyeljünk és egyszerűbb nevet kapjunk, Ugyanígy jártunk el a főnévi hangsúlyváltozások tárgyalásánál is, ahol a változások irányát az elnevezésben, a csoportosítás megjelölésében sohsem tartottuk nyilván, mert a megtanult kulcsálakban mindig adva volt. (Pl. strand 6* 83