Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

súly, 4. élhangsúly, de a nőnemben véghangsúly. Mint látjuk, az élhangsúly-véghangsúly alapján felmért hangsúlyállapot-kép ez, szintén körülírásokkal határozott elnevezések nélkül. Inkább szemnek szól, nem a fül számára természetes hangsúlyváltozásokon alapul. így ebben a csoportosításban svez — svezá egyféle hangsúlyállapotnak tűnik fel azon az alapon, hogy mindkettő véghangsúlyos (noha az egyikben az e-en, a másikban az a-an van a hangosúly). Hasonlóan egy fedél alá kerül: tjazel — tjazelá, dalék — daleká stb. is. A jelzett alakoknak a szemléltető rajza is mozdulatlanságot mutat. Pedig fülünk a jelzett alakokban határozott hangsúlybeli eltolódást érez. Egyébként dr. Szabó Miklós 4 csoportba való osztályozása nagy haladás volt .az Ihász közölte 8 csoportos helyett, és nagyon hasznos volt a világosabb tájékoztatás számára a mintegy 140 orosz melléknévnek e csoportokiba való beosztása, s az egyes típusok szemléltető rajza. Elgondolásunk szerint azonban a melléknévi rövid alakok hangsúlyváltozásainak a tanításában is csak akkor lehet biztosabb célhoz érnünk, ha 1. az osztályozásnál a fül számára természetesen érzékelt (auditív) hangsúlyváltozásból indulunk ki, 2. könnyen megjegyezhető kifejező elnevezéseket adunk az egyes változási típusoknak a néven való nevezhetőség kedvéért, 3. a változások lényegének megértetését rajzos szemléltetéssel is segítjük, 4. az egyes típusok asszociációs bevésetésére a legmegfelelőbb módot megkeressük. Mindezt figyelembe véve legelőször is a fentebb ismertetett kettős képzetsor (alakisor) hatását próbáljuk elemezni úgy, ahogyan az az idegen nyelvű tanuló füle számára természetesen jelentkezik. Az első hangsúlybenyomás a melléknévről az idegen nyelvű tanuló számára a teljes alakok közös (azonos) hangsúly állapota, melyet a Ht (mint a teljes alakok alapformája) képvisel. Ezt általában már akkor megtanulja, amikor a rövid alakokról nem is tud. így aztán, amikor a rövid alakokkal találkozik, ha azok valamelyikének ettől eltérő formája van, rögtön észreveszi. Mit vesz észre legelőször? Minthogy a rövid alakokat rendszerint egyszerre ismeri meg (és látja a szótárban) mindhárom nemben és a többes számban is, ezért füle elsősorban is az első alakot, a Hr-t méri össze hangsúly tekintetében a Ht-kal, s azonnal megállapítja a változást. Ennek az első összevetésnek (Hr:Ht) az eredményét nevezhetjük első fokú változásnak. A főnévi hangsúlyváltozásoknál meghatározott elv alapján (vö. 47. o.) hangsúlyváltozásnak számít itt is minden olyan helyzet, ahol az új alakban attól az alaktól, amelyhez viszonyítjuk, eltérés van, ahol más szótagra esik a hangsúly. Nem az számít, hányadik szótagra, hanem az, hogy ugyanarra vagy más szótagra esik-e. így a hangkiesés alapján létrejött helyzet is hangsúlyváltozásnak számít (ugyanígy természetesen a hangbetoldás alapján is). Pl. smesnój:smesón esetében szerintünk a fül számára hangsúlyváltozás van, noha mindkét esetben a második szótagon van a hangsúly. A Ht-ban ugyanis a hangsúly az -sn- mássalhangzók után volt (-snój), a Hr-ban pedig közéjük került (-són). Ha pedig a smesón alakkal 6 81