Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

nélkül, körülírással és betűkkel jelölve az egyes típusokat. A főnévi hangsúlyváltozások csoportosítása bizonyos mértékig könnyebben elvégezhető, mert az e. sz. alanyeset hangsúlyhelyzetéhez kell hasonlítanunk a többi esetét, és ezzel megkapjuk típusainkat, A rövid alakú mellékneveknél azonban kétféle képzetsorral számolhatunk, amelyekbe beilleszthetők, és ez kétféle összevetést, összehasonlítást tesz lehetővé. Szemléltetni ezt így lehetne: Ht Nt St Tt Hr—Nr—Sr—Tr Vagyis a rövid alakok (ezentúl: hímnemű rövid alak = Hr, nőnemű rövid ala'k = Nr, semleges nemű rövid alak = Sr, többes számú rövid alak = Tr) egyrészt képzetsorban vannak nemcsak önmagukkal, hanem a nekik megfelelő teljes alakokkal is( ezentúl: hímnemű teljes alak = Ht, nőnemű teljes alak = Nt, semleges nemű teljes alak = St, többes számú teljes alak = Tt). Az egyik felosztási alap tehát lehet annak a vizsgálata, mennyiben mutatnak az egyes rövid alakok hangsúly tekintetében eltérést a nekik megfelelő teljes alakoktól, hogyan aránylanak, viszonyulnak a nekik megfelelő teljes alakokhoz (Hr:Ht, Nr:Nt, Sr:St, Tr:Tt). Ebből az összevetésből számunkra kétféle módszer is származhatok. 1. Pontos leírása a rövid alakokban a teljes alakokhoz viszonyított hangsúlyeltéréseknek. Ide tartozik nagyrészt Ihász József idézte, a Langenscheidt-szótárakban megtalálható 8 csoport megjelölése elkerülhetetlenül nehézkes körülírásaival (pl. „véghangsúly, csak a hímnem tartja meg a teljes alak hangsúlyát" Ihász i. m. 131.). 2. Bizonyos szabályok felállítása az egyes nemek rövid alakjaiban a teljes alakokhoz viszonyítva fellelhető eltérésekre. Ilyenszerűek a szovjet szakirodalomban Jakovenko szabályai.* (Jakovenko: Slovesnoe udarenie v sovremennom russkom jazyke. Kiev, 1966. 61—62.) Az említett körülírásoknak gyakorlati tanítás szempontjából való felhasználására egyáltalán nem gondolhatunk. Valószínűleg Ihász sem gondolta, hogy az általános iskola hetedik osztályában azokat el lehetne sajátíttatni, inkább a nevelők tájékoztatására akart segítséget adni. Jakovenko szabályai is, bár felnőttek számára tanulságosak, használhatók, a tanulók részére eléggé bonyolultak lennének (kivételek is vannak köztük). Nehezen tanulnák meg, könnyen elfelejtenék. Lehetséges aztán egy olyan csoportosítás is, amely csak a Hr—Nr— Sr—Tr alaksort veszi figyelembe, és az itt létrejött hangsúly helyzetet írja le tekintet (összevetés) nélkül a teljes alakokhoz való viszonyukra. Ilyen csoportosítást ajánl az idegen anyanyelvűek számára készült Bednjakov— Matijcenko-íéle ismert nyelvtankönyv (1951). És ilyen csoportosítást nyújtott dr. Szabó Miklós is (dr. Szabó—Zsinka—Kosaras: Az orosz nyelv tankönyve, 1952. III. sz. tábla). Nála a következő csoportok vannak: 1. változatlan hangsúly, 2. véghangsúly

;3. véghangsúly, de a hímnemben élhang* Jegyzet. Ugyanígy közöl ilyen szabályokat: A. M. Finkel'—N. M. Bazenov: Kurs sovremennogo russkogo literaturnogo jazyka. Kiev, 1965. 319—322. 80