Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

sában, azt elárulja az az igényük is, hogy az órák után a zsűritől tájékoztatást kérnek, ki hányadik helyen áll. A vetélkedéssel sok értékes nevelőhatás váltható ki, így pl.: 1. A hallgatók megtanulják az anyagot elmondani, kifejteni, alkalmazni, az élettel összekapcsolni. 2. Önállóságuk kibontakozik a példagyűjtésben, értékelésben, elemzésben; önbizalmuk, biztonságérzetük nő. 3. Aktivitásukat maximálisan biztosítja a versenyzési lehetőség; látják célját, értelmét, hiszen a legnagyobb mértékben érdekeltek a munkában. Megtanulnak szerepelni. Finomodik, csiszolódik gondolkodásuk azzal, hogy igyekeznek a valóságot a maga összefüggésében, ellentmondásosságában a legprecízebb gondolati formában kifejezni: megtanulnak vitázni, egymást meggyőzni. A módszer eredményességéről felméréssel igyekeztünk meggyőződni két ízben is. Tapasztalatunk az, hogy nem volt egyetlen hallgató sem, aki ne tudott volna több példát is írni, mint amennyit kértünk. Az eredményesség mellett szól az a tapasztalat is, amit a levelező és nappali hallgatók logikai vizsgáinak a különbözősége mutat. A nappaliak vizsgáján elvétve fordul elő, hogy valaki ne tudna az elméleti anyaghoz példát mondani és azt elemezni, vagy a feladatlapról felismerni. Ezzel szemben a levelező hallgatók vizsgáján ritkán lehet hallani olyan feleletet, amely ennek a követelménynek megközelítőleg is eleget tenne. Ha mondanak is példát, az rendszerint a könyv példája, vagy sablonos, de az is gyakori, hogy nem tudják példákkal alátámasztani mondanivalójukat. Megjegyezni kívánjuk még, hogy a tanár feladata az ilyenszerű szemináriumi órákon a cél meghatározása, a feladat tudatosítása, belső motívumok keltése, a lelkesedés fokozása, szervezés, irányítás, ellenőrzés, és értékelés. A hallgatók az anyag feldolgozását legnagyobb részben önállóan végzik. 78