Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

AKTIVITÁSRA ÉS ÖNÁLLÓSÁGRA NEVELÉS A LOGIKA SZEMINÁRIUMOKON JUHÁSZ TAMÁS NÉ Közlésre érkezett: 1968. nov. 20. A főiskolai reform a nevelő-oktató munka egyik legfontosabb feladatát a hallgatók aktivitásának és önállóságának növelésében jelölte meg. E feladatok megvalósítása érdekében a legtöbbet a szemináriumi órákon tehetünk. A logika oktatása keretében is a szemináriumi órák kínálják a legtöbb lehetőséget a hallgatók önállóságának és aktivitásának kibontakoztatására. Az eredményesebb módszerek kidolgozásához nagy lökést adott a 854/8551—30 1954. OM. sz. rendelet az egyetemi oktatás módszertani alapelveiről. Ez a rendelet nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy az úgynevezett anyagkövető szemináriumok, amelyek abban az időben uralkodó szerepet töltöttek be felsőoktatási intézményeinkben, a társadalmi és kulturális fejlődés következtében elvesztették időszerűségüket, s helyettük alkotó munkára serkentő szemináriumi típusokra kell áttérni. Az önállóságot és nagyobb aktivitást igénylő szemináriumi rendszerre való áttérés gondos előtanulmányokat kívánt, hiszen az önállóság igényét csak fokozatosan emelkedő követelményekkel lehet megvalósítani. Ezért teljes mértékben egyetértünk Dr. Sinkovics Istvánnak azzal a megállapításával, hogy az alsó évfolyamokon meg kell elégednünk úgynevezett proszemináriumokkal, amelyek keretében a hallgatók megismerkednek az alapfogalmakkal, és a tudományos munka elemeivel. (Felsőoktatási Szemle XVII. évf. 1968. jan. 25. 25. o.). E felismerés alapján nem lett volna helyes, ha a logika szemináriumait, amelyek az első év első fél évének tanulmányi anyagába illeszkednek bele, olyan igénnyel próbáltuk volna kialakítani, hogy hallgatóink igényes feladatok önálló feldolgozásával, tudományos szinten vegyenek részt szemináriumi óráikon. Ez az igény ugyanis csak a főiskolai tanulmány fejlettebb fokán és akkor is csak a legjobbakkal szemben támasztható. Ki kellett tehát kísérletezni a feladatoknak azt a rendszerét, amely szervesen illeszthető bele főiskolai hallgatóink tanulmányaiba, ugyanakkor már ezen az alapozó fokon maximális aktivitást és önállóságot kíván tőlük. Követelményeink és módszereink kidolgozásakor számolnunk kellett azzal a ténnyel is, hogy hallgatóink előképzettsége a logika szempontjából rendkívül egyenlőtlen. Vannak hallgatóink, akik középiskolában egyáltalán nem tanultak logikát; vannak akik fél évig, illetve egy egész évig. Közép73