Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

igazolják: kézzel foghatóan bizonyítják, hogy az ott felszínre került kérdések a tanárképzésnek valóban a legsürgősebben megoldandó országos problémái. 1. Az Egri Tanárképző Főiskola szaktanszékeinek önelemző munkájából levonható tanulságok A szaktanszékek oktató közösségének többsége a saját munkájáról nemcsak alapos és körültekintő elemzést készített, 'hanem felsorolta mindazokat a konkrét kezdeményezéseket és intézkedéseket is, amelyeket pedagógusképző tevékenysége során a hivatalos előírásokon felül tett, s amelyek azt eredményezték, hogy hallgatóink szaktudományi kiképzése ellen semmiféle kifogás nem hangzott el. Az önelemző munkákból megállapíthatjuk, hogy néhány tanszékünk e tekintetben olyan kimagasló munkát végez, annyi invencióval törekszik a saját munkája eredményesebbé tételére, hogy ezeket feltétlenül publikálni kellene. A tanszékek jelentéseiből e helyen csupán a gyakorlati képzés és a módszertan tanításának kérdéseire térhetünk ki. A gyakorlati kiképzés időtartamának, a gyakorlati tanításokra szánt minimális órakeretnek a súlyos következményeire ugyanis csaknem valamennyi tanszékvezető rámutat. Valóban tarthatatlan helyzet, hogy hallgatóink csupán az utolsó év szűkreszabott keretei között — egyéb kötelező főiskolai tanulmányaik mellett — végezhetnek néhány tanítást. Ezek a tanítási órák is annyira összezsúfolódnak, hogy még a legelemibb didaktikai és metodikai hibák kiküszöböltetésére sincs lehetőség. A nehézséget csak fokozza, hogy az; egyetlen gyakorlóiskola tanárai is annyira túlterheltek, hogy egyszerűen fizikailag sem jut idejük a hozzájuk beosztott jelöltekkel való alaposabb foglalkozásra: nevelésükre, munkájukat kellő kritikával elemző, segítő támogatásukra. Súlyos hibának tartják azt is, hogy a jelölteknek a tanítások megkezdése, gyakorlati kiképzése előtt nem kell számot adniak szakmódszertani felkészültségükről. A III. évfolyam végén teendő szigorlataik miatt ebből ugyanis nem kollokválnak. Ezért — mivel nem hat rájuk a vizsga kényszere — rendszerint a megfelelő dokumentumok (Tanterv és Utasítás, Nevelési terv, Rendtartás, kézikönyv stb.) és a korszerű módszertani követelmények ismeretének ellenőrzése nélkül kezdik meg tanítási gyakorlatukat. Ezekre a kérdésekre a továbbiak során még visszatérünk, mert csaknem minden egykori hallgatónk és minden felügyeleti szerv érinti tájékoztató írásában. 2. Egykori hallgatóink helytállása a szakfelügyeleti tájékoztatók tükrében Ismételten is hangsúlyozzuk, hogy mindazok a tények, jelenségek, amelyeket akár elismerésképpen, akár elmarasztalásul jeleznek a felügyelők, nagyrészt az országos helyzetet tükrözik. Ezt nem egyszer a jelentésó * 407