Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

váratlanul. A megyei tanügyigazgatástól és egyéb hivatalos szervektől ka­pott korábbi jelzések figyelmeztettek arra, hogy a képzés hatásfokának megjavítása érdekében az információk szélesebb körű megszervezésére van szükség. Az információszerzés első fázisát jelentette dr. Berencz Jánosnak, a neveléstudományi tanszék volt vezetőjének az a kezdeményezése, hogy a szaktanszékek bevonásával felmérő munkát végzett a hallgatóság körében. Ez a forma mint kiindulási alap, mint elsődleges tájékozódási lehetőség egyfelől hasznosnak, másfelől kevésnek bizonyult. Hasznosnak, amennyi­ben képet adott a hallgatóság felkészültségének szintjéről, de mégis ke­vésnek, mert csupán egy adott statikus állapotot tükrözött, s nem a kép­zés eredményességére utaló jelzéseket nyújtott. A felmérés értékelése alapján merült fel az a gondolat, hogy a több éve végzett hallgatókat kellene megkérdezni eredményeikről, problémáik­ról, s a képzés hatásfokát javító esetleges javaslataikról. Ennek érdekében dr. Somos Lajos tanszékvezető a főiskola igazgatóságának, valamint okta­tási és nevelési bizottságának bevonásával Gyöngyösön szervezett 1967 májusában egy egész napos ún. öregdiák találkozót, amelyen a régebben végzett hallgatóinktól (akik között szép számmal voltak szakfelügyelők, igazgatók és művelődésügyi osztályvezetők is) igyekezett hasznosítható visszajelzéseket kapni az Egri Tanárképző Főiskolán végzett egykori hall­gatók munkájára, annak eredményeire, fogyatékosságaira és kezdeti ne­hézségeire vonatkozóan. A Gyöngyösön szerzett tapasztalatök alapján 1967 novemberében — Szűcs László főiskolai igazgató kezdeményezésére — új alapokra helyez­tük a munka eredményességének megvizsgálását: sokoldalú és széles körű adatgyűjtést szerveztünk. Ennek keretébein arra törekedtünk, hogy olyan (részben írásos) visszajelzéséket szerezzünk, amelyekből világosan kitűnik, milyen nehézségeik vannak a nálunk végzett fiatal pedagógusoknak, mi az erősségük, melyek a fogyatékosságaik. Amiből tehát meghatározhatjuk, mit tegyünk, hogy nehézségeiket a lehetőségek szerint már eleve, főisko­lai tanulmányaik idején kiküszöböljük. Az említett tények alapján számunkra teljesen egyértelművé vált, hogy meg kell keresnünk azokat a módokat és eszközöket, amelyek a ta­nárképzés megjavítása érdekében a lehető legmegbízhatóbb információkat nyújtják. Mindenekelőtt arra kellett törekednünk, hogy olyan alapos, szé­les körű és megbízható visszajelzéseket szerezzünk, s olyan bázist teremt­sünk, mely tényszerűen mutat a tanárképzésben fellelhető hiányokra, il­letve azok megjavításának lehetséges módozataira. II. ADATGYŰJTÉSÜNK MÓDJA, JELLEGE Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy az írásban megkérdezett tan­ügyigazgatási és felügyeleti szervek a valóságnak megfelelően, objektíven tájékoztassanak a kezdő pedagógusok felkészültségéről, hivatástudatáról, munkafegyelméről, de különösen kezdeti nehézségeiről. A másik törekvésünk az volt, hogy lehetőleg valamennyi érdekelt fe­462

Next

/
Oldalképek
Tartalom