Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)
ket adó minta kivételére, valamint elemzésére. A műszer adataiból láthatjuk az időlegesen állandósult koncentráció tartósságát, mely adatot az ismert többi mérési tényező ismeretében további méréseinknél is előnyösen felhasználhatunk. A kémiai anyagok segítségével történő vízhozammérések a kisebb patakok felső szakaszának mérésénél szinte az egyedüli célravezető módszer köves zuhatagos jellegük miatt. Természetesen az állandó jellegű beépített vízhozammérő bukók figyelmen kívül hagyásával. Tehát ezt a vízhozammérési módszert a földrajzi vonatkozású mérések mellett gyakran alkalmazhatják a biológus szakos hallgatók is hidrobiológiái felméréseik során. Amikor egy hegyi patak ökológiai viszonyait vizsgálva feltétlen pontos adatot kell nyerni a vízhozamról, mint a víz ökológiai milyenségét nagyban befolyásoló tényezőkről. 4. A kémiai vízhozamméréseket (sóoldat adagolás Mariott palack segítségével és jelzőhullám segítségével) a pontos eredmény érdekében, sőt sok esetben kevéssé ismert körülmények között és tapasztalatok hiányában az eredményesség érdekében méréseknek kell megelőznie. Adatokat kell nyerni, tájékozódni kell a mederviszonyokról, de elsősorban a sóoldat mennyiségét meghatározó t 0 és a t n értékének az ismerete szükséges, azaz a leggyorsabban és a leglassabban mozgó vízrészecskék mozgási sebességét kívánjuk megtudni a mérést megelőzően. A t 0 és a t n mérése sóoldat (egy kisebb jelzőhullám) egyszeri beöntésével történik. Egy meghatározott távolságban kis idő múlva a műszer addig állandó értéke megváltozik, ebben a pillanatban érkezett a legnagyobb sebességű vízrészecske mérőhelyünkhöz. Ez a io, majd a jelzőhullám elvonulásával a műszer az eredeti ionkoncentrációt mutatja, ez a pillanat a leglassúbb vízrészecske, a t n áthaladási ideje. A maximális és minimális sebességgel haladó részecskék sebességének az idejét a sózásos vízhozammérések kellékeinek megtervezéséhez használjuk fel. 5. A karsztvizek összes keménységének meghatározása a fajlagos vezetőképesség alapján történhet. Mint említettem, a vezetőképesség mérést lényegében ionkoncentráció mérésnek is nevezhetjük. A karsztvizeknél összefüggés van az oldott anyagok, elsősorban a Ca(HC0 3) 2 és a Mg(HC0 3) 2 mennyisége és a fajlagos vezetőképesség között. Ugyanis az előbbiek növekedése növeli a víz összes keménységét, egyben a vízben jelenlevő ionok mennyiségét is jelentős mértékben meghatározza, mivel karsztvizekről van szó. Az ionkoncentráció pedig a fajlagos vezetőképesség értékét szabja meg. A mérések alapján mondhatjuk, hogy egyenes arány van a karsztvizek összkeménysége és a fajlagos vezetőképesség között. így egyszerű, gyors, a helyszínen eredményt adó fajlagos vezetőképesség méréssel megkaphatjuk a kérdéses karsztvíz összes keménységét német keménységi fokban kifejezve, rövid átszámítás után. Czájlik István nagyszámú mérése az aggteleki Vass Imre-barlangban, valamint bükki méréseim azt mutatják, jó eredménnyel, megfelelő pontossággal határozhatjuk meg a vezetőképesség mérésén keresztül az összes keménységet. Bükki méréseimnél a műszer alkalmazása előtt megkezdett komplexor III-al végzett összes keménység meghatározást folytattam a műszeres mérésekkel együtt. így párhuzamot vonhattam a két meghatározási módszer 455
