Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)
Mert az 1913. év tavaszán múlt és jelen összefonódni látszik, történelmi szellők fuvalmát érezzük, nagy változások csíráitól terhes az idők méhe. Titkos remegés mozgatja az erőket. Nagyszerű viharok sejtelme borzongatja a szíveket, s úgy tűnik fel, mintha vörös hajnallal ébredne a jövő . . . Hatvanöt évvel ezelőtt a jobbágyság felszabadításáról volt szó, napjainkban a munkásság megmentéséről. A kormányzó hatalom mindkét időben a jobbágyok és a munkások közös ellenségéül jelentkezett. A nemzeti ellenzék támogatói, amint Bocskay idejében a hajdúk tették, Thököly idejében a bújdosók, Rákóczi Ferencnél a kurucok, s Kossuth Lajosnál a jobbágyok voltak, úgy napjainkban a gyárak jogtalan munkásai. . . bizonyos dolog, hogy a nemzet nem tűrheti már sokáig a leláncolt Prometheus kínjait, kinek juhait minduntalan kitépi a királyi saskeselyű" [35]. Kolacskovszky felismeri a munkásosztály elnyomatottságát, látja nyomorát, szenvedését, de történelmi feladatát még nem. Viszont a polgári demokratikus átalakulásért harcoló ellenzék következetes harcosa. Cikkeiből és tevékenységéből világosan kitűnik, hogy már ezekben az években végleges fegyverbarátságot kötött a munkásosztállyal. Az igazság szenvedélyes keresése közben, alapos önművelés és a körülötte végbemenő forradalmi fejlődés felismerése következtében később eljutott a szocialista forradalom igenléséig. Ezekben az években aktív publicisztikai tevékenységet fejtett ki. A Magyar Köztársaság c. lapnak megjelenése óta (1911. október 14.) aktív munkatársa. A Magyar Köztársaság c. folyóirat mellett dolgozott a Szentesi Ellenőr-be is. Ez a lap dr. Lánczi Simon szentesi ügyvéd kiadványa volt, amely a Lánczi által alapított Kossuth-párt sajtóorgánumaként működött, 1914. január 1-én indult. Lánczi Kolacskovszky Lajost — akinek nevét bizonyára a Magyar Köztársaságból ismerhette — még 1913-ban felkérte arra, hogy induló folyóiratában szerkessze a Történelmi Képek a múltból c. rovatot. Kolacskovszky e felkérésnek eleget téve több történelmi életrajzot közölt. Dolgozott a Hevesvármegyei Hírlapnak, cikkei jelentek meg a Károlyi-párt Magyarország c. lapjában [36]. Ezek a cikkek széles természet- és társadalomtudományi ismereteiről tanúskodnak, színesek, elevenek, agitatív jellegűek. Cikkei a következő főbb témák köré csoportosíthatók: A köztársaságról vallott nézetei Kolacskovszky a fenti témával kapcsolatos nézeteit elsősorban a Magyar Köztársaság című közlönyben fejtette ki. A Közlöny 1911-ben indult meg és 1913-ban a kormányzat erőszakosan megszüntette, forradalmi szelleme miatt. (Három év alatt összesen huszonegy száma jelent meg piros borítólappal.) Az első számot 1911. október 14-én az 1849-es debreceni Függetlenségi Nyilatkozat évfordulóján adták ki. (Hogy a lap 1849. április 14-re, a köztársasági államforma megalakulásának napjára emlékeztessen minden hónap 14-én jelent meg.) A folyóiratban Kolacskovszky öt nagyobb tanulmányt írt, amelyekben a szabadságharcokkal és a republikánus mozgalmakkal kapcsolatos haladó hagyományainkat eleveníti fel és erre támaszkodva lép tovább 27