Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

szín befejező részét. Az Űr, midőn Lucifer az osztályrészét követeli tőle, gúnnyal válaszolja: Legyen, a mint kívánod. Tekints a földre, Éden fái közt E két sudár fát a kellő középen Megátkozom, aztán tiéd legyen. Erre mondja Lucifer: Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy — S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni. Lucifer indul, az angyalok kara pedig ezt zengi: El isten színétől, megátkozott, Hozsán' az Űrnak, ki törvényt hozott. — Több oka is lehetett annak, hogy Madách nem volt megelégedve a hadd legyen formával. A hadd indulatszó a felszólító hagyd igealakból ered, tehát az eredeti sorban ilyesmit érezhetett: 'Fukar kezekkel mérsz, de hagyd, hogy legyen'. Ez egyrészt nem elég logikus, másrészt a „hetyke", „magabiztos" és „elszánt" Lucifer nem bízhatja az Űr jóváhagyására, en~ gedelmére, hogy mi történjék, hiszen épp ez vallana „alázatoskodásra". Nyilván az sem tetszett a Tragédia költőjének, hogy az eredeti szövegben öt soron belül háromszor fordult elő a legyen igealak, mégpedig úgy, hogy a kérdéses sorbeli legyen az előző sorbelivel együtt bizonytalan értelművé tette a szöveget. (1. képünk — a lap közepén — jól mutatja, hogy a Madách által áthúzott eredeti két sor és a helyettük a lap jobb oldalán betoldott, ugyancsak Madáchtól származó mondat egyaránt a legyen szóval végződik.) Az Űr azt feleli az osztályrészét követelő Lucifernek, hogy az Édenkert két fáját megátkozza, s legyen az övé: „E két sudár fát a kellő középen Megátkozom, aztán tiéd legyen." Erre Madách szerint nyilván nem egészen helyes válasz az, hogy: „Fukar kezekkel mérsz, de hadd legyen". Egyik értelme ez lehet: 'de hadd legyen enyém a két fa', másik értelme: 'de hadd legyen úgy, amint javasolod'. Mindenképpen jobb a sor és a mondat végleges madáchi megoldása: „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy". Ha Lucifernek ezeket a gúnyos szavait nem önmagukban nézzük, hanem Lucifer előző mondatával („Együtt teremténk: osztályrészemet Követelem") s a folytatással együtt („S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni"), akkor aligha adhatunk igazat annak a véleménynek, hogy a hisz nagy úr vagy javítás Lucifer elszántságát „alázatoskodássá tompítja". Szerintem nagyon logikus, hogy akitől Lucifer az osztályrészét követelheti, arról — az Űrról — elismerje, hogy nagy úr. 4. Szabó az előbbiekben idézett „Hozsán' az Űrnak, ki törvényt hozott" mondatot (153. sor) is jobbnak látná Madách eredeti szavával: „Hozsán' az Űrnak, ki törvényt szabott." Sajnos, pontatlanul idézi Madáchot, az eredeti sor ugyanis Madách kéziratában (1. képünkön a Második szín címet meg17 257