Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

lyek egyedi jellegűek, szinonimákkal nem válthatók fel, pl. a tulajdonnevek. Az eddig felsorolt hibák általában normális viszonyok mellett jönnek létre. Pathológikus esetekben állandó jellegű beszédzavarok vannak jelen. Közülük Bogorodickij az aíáziát és a dadogást említi meg. Az afáziát nem általában írja le, hanem egy 37 éves munkás kórtörténetével szemlélteti. A beteg motoros afáziában szenvedett: megértette a hozzá intézett beszédet, de válaszolni nem tudott. Olyan ember benyomását keltette, aki elfelejtett egy keresett szót és most keservesen igyekszik emlékezetébe idézni. Megállapítható ebből, hogy a hallóközponttól a megértő központhoz vezető út ép a betegnél, viszont a megértő központból a kiejtés mechanizmusához vezető út jelentősen gátolt. Leírja a beteg hangállományát, beszédének alaktanát, írását és következtetések egész sorára jut, amelyeket speciális jellegük miatt nem ismertetünk. Az afázia-eset vizsgálatát a következő szavakkal fejezi be: „Itt szintén a gondolkodásnak a hangoztatott beszéddel és központjaival való szoros kapcsolatával van dolgunk. Enélkül a gondolkodás nem létezhet vagy nem lehet teljes." (Lekcii, 221. 1.) 4.2. Bogorodickij munkássága az egyéni beszéd sajátosságai terén rendkívül jelentős. Eredményeit a következőképpen értékelhetjük: 1. Az egyéni beszéd jelenségeinek vizsgálata során Bogorodickij nemcsak hangsúlyozta az egyéni beszéd és a nyelv közötti különbséget, amely olyan fontos szerepet kap Saussurenél. Saussuret megelőzve, az elsők között volt, aki a beszédnyelvtől eltérő sajátosságait tüzetesen tanulmányozta. Általános nyelvészeti előadásait az egyéni beszéd e sajátosságainak gondos, kimerítő leírása egyedülállóvá teszi. A korábbi oroszul írott általános nyelvészeti bevezető kézikönyvek közül egy sincs, amely a beszéd és a nyelv megkülönböztető sajátságaival ilyen részletesen foglalkozna. 2. Baudouin de Courtenay igen nagy jelentőséget tulajdonított a beszéd pathológikus esetei vizsgálatának. Ezen az úton is ő járt jó példával elől, mert gondosan leírta egy aláliás gyermek beszédét [15]. A kazányi iskola híveire jellemző lett a beszédpathológia iránti érdeklődés. Aleksandrov, Appel' szintén foglalkoztak a kóros beszéd vizsgálatával, leírásával. Senki azonban a kazányiak közül a beszédzavarokat nem vizsgálta a teljességre való törekvés olyan igényével, mint Bogorodickij. Nem elégedett meg annak hangsúlyozásával, hogy a beszéd kóros jelenségeinek vizsgálata sokat adhat a nyelvtudomány számára, hanem részletesen elemezte őket abból a célból, hogy a nyelv lényegét megértse. Tudomásunk szerint sem a korabeli orosz általános nyelvészeti bevezetők, sem az azóta megjelent orosz és külföldi szerzők nem fordítottak olyan nagy figyelmet e terület tanulmányozására, mint Bogorodickij. Előadásainak e része (186—222. 1.) napjainkban is hézagpótló és aktuális. 3. Bogorodickijnek az a törekvése, hogy feltárja a beszélés mögött álló pszichikai tényezőket, hozzájárul a „hangtalan beszéd", a belső beszéd (innere Sprachform) sajátosságainak tisztázásához. Ebből a szempontból egy észrevételére hívjuk fel a figyelmet, amely napjainkban is gyümölcsöző lehet. 246