Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)
„A szavak kiejtése legelőbb is az általános kiejtési impulzus meglétét feltételezi mind az egyes szavak, mint csoportjaik számára, amely már tartalmazta potenciálisan a szükséges hangok egész komplexumát, és amely aztán mozgásba hozza a megfelelő rész impulzusokat." (Lekcii, 1S2. 1.) A kiejtés e modellhez való alkalmazása nemcsak a beszédtevékenység sajátossága. Analóg jelenség ismeretes az idegrendszer más területéről is. I. P. Pavlov nyomán N. A. Bernstejn dolgozta ki a „jövő modellálása" elméletét. Ennek lényege az, hogy ösztönös tevékenység bármely ténykedése meghatározott cél elérésére irányul, amely egy előrelátott jövőbeli szituáció, aminek a kódolt modelljét az agy a cselekvés megkezdése előtt kidolgozza. Bernstejn szerint az agy a valóságot tükrözve, egyidejűleg a jelen és múlt ismeretei alapján konstatálja a legközelebbi jövő modelljét, amely meghatározza a cselekvés kiválasztását. Amikor a cselekvés során a modellről való eltérés bekövetkezik, ennek korrigálására, a modellhez való igazítására kerül sor [16], A modell alkalmazása és ennek szenzoros korrekciója a felsőbb idegtevékenység sajátossága, amely a beszédtevékenység során is megnyilvánul. Bogorodickij a század elején hasonló modell meglétét vázolta fel a nyelv számára, ami tudományos előrelátásának egyik bizonyítéka. 4. Bogorodickij vizsgálódásai során túllépett azon a területen, amelyet nyelvpszichológiának nevezhetünk. Olyan aspektusból vizsgálta a beszédtevékenységet, amely ma egy új tudományágnak, a pszicholingvisztikának sajátja. Személyében a pszicholingvisztikai kutatások egyik tiszteletre méltó előfutárát kell látnunk. 5.1. Bogorodickij munkásságával az összehasonlító nyelvtudomány fejlődését is elősegítette. Hosszas előkészítő munka után 1914-ben jelentette meg SravniteTnaja grammatika ariojevropejskich jazykov (vyp. 1.) c. indoeurópai összehasonlító nyelvtanát, amelyet 1916-ban két kiadást megért rövid összehasonlító indoeurópai nyelvtana követett (Kratkij ocerk sravniteTnoj grammatiki ariojevropejskich jazykov. Kazany, 1916., 1917.) Bogorodickij írta meg az első orosz nyelvű rendszeres indoeurópai összehasonlító nyelvtant, amivel Fortunatovot is megelőzte. 1935-ben készítette elő könyvét, amelyet a román és germán nyelvek összehasonlító nyelvtana bevezetőjéül szánt. E mű azonban csak jóval halála után 1951-ben jelent meg. Bár Bogorodickij újgrammatikus indítású tudós volt, meglátta az újgrammatikus összehasonlító nyelvészet negatívumait. Ezek ellen lépett fel Einige Reformvorschläge auf dem Gebiete der vergleichenden Grammatik der indoeuropäischen Sprachen [19] c. cikkében és más összehasonlító nyelvészettel foglalkozó művében. A komparatisztika alapvető hiányosságát a következőkben látja: 1. Az egyes nyelvek különböző időbeli állapotát hasonlítják össze. Ilyen módon különféle korok nyelvét állítják egy vonalba, amelyeket néha 30 évszázad is elválaszt egymástól. 2. Az indoeurópai összehasonlító nyelvtan fő feladatának az alapnyelvi jelenségek rekonstruálását tekintik. Elfelejtkezve az egyes nyelvi 247