Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

«1 nem maradó pszichológiai elveken vizsgálta a nyelvi jelenségeket. Megfigyelései helyességét bizonyítja, hogy néhány évtized múlva Saussure is hasonló eredményekre jutott. Bogorodickij nem idealista pszichológiai tanításra építi fel rendszerét. Mindenütt következetesen hangsúlyozza a tudat anyagi valóságtól való meghatározottságát: részletesen vázolja azokat a fiziológiai folyamatokat, amelyek a pszichikum működésének az alapfeltételei. E területen annyira materialista felfogás jellemzi, hogy a szófajok elméletével foglalkozó tanulmányában nemcsak a beszédfunkciók agj^i lokalizációját ismerteti meg, hanem megkísérli a szófajok agyi lokalizációját is. Ez ugyan nem járt sikerrel, de arról tanúskodik, hogy szerzőnk a pszichikumot fiziológiai alapokra vezeti vissza. E tekintetben az egységes alap, amelyről Bogorodickij a nyelv és a pszichikum tevékenységét vizsgálja, materialista. 2. Bár Bogorodickij figyelmét jelentős mértékben a nyelv pszichológiai vonatkozásai kötik le, ez nem jelenti, hogy a társadalmi mozzanatról elfelejtkezik. A nyelvi definíciójában hangsúlyozza annak szociális jellegét, és a nyelvi változások irányait vázolva, kiemeli a szociális ténvezőt (OK 107. 1.). 3. A pszichológiai vizsgálatok folyamata nem vezette Bogorodickijt a szemantikai oldal túlzott hangsúlyozásához, ami a formális sajátságok elhanyagolását vonta volna maga után: ott, ahol erre szükség volt, hangsúlyozta a formális sajátságok fontosságát. így a szófajok meghatározása kapcsán a következőket írja: .,, . . . a beszédrészek meghatározásánál nem korlátozhatjuk magunkat csak a szemasziológiai oldalra, szükséges rámutatnunk formális tulajdonságokra is." (O JA 295. 1.) 4.1. Bogorodickij hangsúlyozza, hogy a nyelvet két aspektusból lehet vizsgálni: a) mint közös jelenséget, amely egy egész nép, vagy annak egy dialektális csoportjának a sajátja (Lekcii, 187. 1.) b) ,,a beszélő személyek beszédtevékenységében megnyilvánuló individuális jelenségek oldaláról." (187. 1.) E kettős aspektus létjogosultságát az indokolja, hogy a nyelv minden egyénnél valóban létezik. Az emberek közötti érintkezés és kölcsönös megértés következtében szociális jelleget nyer. Mivel egy halmaz elemeinek természete megvilágítja a halmaz természetét is, ugyanígy az individuális beszéd sajátosságai elősegítik a nyelvnek, mint társadalmi jelenségnek a megértését. Míg a nyelv vizsgálatánál a norma, a szabály megállapítása elsőrendű feladat, addig az egyéni beszédnél a normától való eltérés. Azonban nemcsak tárgyában különbözik az egyéni beszéd vizsgálata a nyelvétől, hanem módszerében is. Itt ugyanis háttérbe szorul az összehasonlító történeti szempont, és a természettudományok módszerei szükségesek. (Lekcii, 188. 1.) A beszédtevékenységet valamilyen egész felbonthatatlan egységnek érezzük. Azonban a nyelvi és gondolkodásbeli tevékenységnek ez az egységessége néha bizonyos okok miatt az egyes beszélőknél megbomlik és világossá válnak alkotó elemei. A beszédhalmaz e felbomlása akkor történik meg, amikor a normális egyensúlyból valami ki16* 243