Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)
mozdít bennünket. Ezt előidézhetik az agyi tevékenységet csökkentő tényezők, emocionális hatások, vagy pathológiás faktorok. A leggyakrabban előforduló egyéni beszédsajátságok a következő hibákban fejeződnek ki: 1. kiejtési hibák, 2. elírások, 3. akusztikai eredetű hibák, 4. az emlékezet zavarai, 5. pathológiás esetek. Bogorodickij részletesen elemzi mindezeket a hibákat, általános jellegű következtetéseket von le belőlük. A kiejtési hibák megnyilvánulhatnak a hangok felcserélésében, kiesésében, sorrendjének a megváltoztatásában, a szó „elharapásában". Mindezek a következő megállapításokra juttatták Bogorodickijt: 1. Az „elszólások" arról tanúskodnak, hogy a szavak ejtése általános kiejtési (képzési) impulzust feltételez az egyes szavak, vagy csoportjaik számára, amely potenciálisan már tartalmazza a szükséges hangok egész komplexumát, és amely aztán mozgásba hozza a megfelelő rész-impulzusokat. 2. Egy hang másikkal való helyettesítése arra utal, hogy a szavak hangképzetei nem megbonthatatlan egységet alkotnak, hanem az egyes hangegységek képzeteinek sorából állanak. 3. Egy hang izommunka szempontjából hasonló hanggal való helyettesítése arra utal, hogy az egyes hangok képzési impulzusai egyszerűbb impulzusokból állanak, amelyek megfelelnek az egyes hangképzési izommunkáknak. 4. A szótagok felcserélésének oka az, hogy az egész szó képzési képlete szótagokra bomlik. 5. A szó megszokás folytán történő hibás kimondása azt mutatja, hogy az említett általános szóimpulzus gyakran csak megközelítőleges és gyakran felváltja a következő impulzus. Ami a kiejtés ill. képzés morfológiai sajátosságait illeti, azok arra utalnak, hogy elménkben valóban léteznek a morfémák kategóriái, amelyek ugyanolyan mozgékonyak, mint a hangokéi. Ezek az elemek ugyanakkor a szóképzés és szóragozás sajátosságainak megfelelő szisztémákat alkotnak. A grammatikai kategóriák mellett természetesen különféle reális értelmi kategóriák is léteznek, amelyeket az egyes képzetek alkotnak hasonló vagy eltérő vonásaik alapján. Az elszólások (egyik szó mással való helyettesítése) arról tanúskodnak, hogy gondolataink olyannyira kapcsolatosak a beszéddel, hogy amint egy új gondolat elménkben megszületik, és a beszédfolyamat már megindult, az új gondolat is szavakban formálódik. Tehát a szemasziológiai egységek akarati-dinamikus tényezőt is foglalnak magukban, amely szóbeli kifejezésre törekszik. Az elmondottak világossá teszik azt, hogy nem beszélhetünk „tiszta emberi gondolkodásról", amely teljesen elszakadna a szóban kifejezésre jutó szimbólumoktól. Bogorodickij különös figyelmet fordított az íráshibák tanulmányozá244