Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

TISZASZÖLLŐS KÖZSÉG FÖLDRAJZI NEVEI I. FEKETE PÉTER Közlésre érkezett: 1968. nov. 12. Bevezetés Az utóbbi években meggyorsult a földrajzi nevek gyűjtése. Országos méretű mozgalom indult, megyék vállalkoznak rá, hogy önkéntes munka­társakkal feljegyeztetik a nagyüzemi mezőgazdaság kifejlődése következ­tében egyre jobban feledésbe merülő neveket, amelyek a kisparaszti par­cellák megjelölésére és általános tájékozódásra szolgáltak. Találkozókon beszélik meg a tapasztalatokat, s állandóan bővül a gyűjtők tábora. E nemes mozgalom hatására vállalkoztam arra, hogy összegyűjtöm és feldolgozom szülőfalum, Tisza szöllős község földrajzinév-anyagát. A munkát 1967-ben kezdtem. Még ez év nyarán bejártam a határt, s a helyszínen jegyeztem fel a még élő neveket, 1968 februárjától pedig a He­ves megyei Levéltárban található térképeket és egyéb iratokat dolgoztam fel. Néhány adatot az Országos Levéltárból vettem. A feldolgozott megyei levéltári anyag túlnyomó része XIX. századi, mellette kevés adatot talál­tam még a XVIII. századból, de tapasztalatom szerint ezek is sok értékes anyagot nyújtanak a régi állapotokról, sok név eredetére adnak magyará­zatot. Munkám során egyre jobban megerősödött bennem a földrajzi nevek összegyűjtésének időszerűsége. Tiszaszöllős a Tisza-szabályozás előtt a folyó árterülete volt. Területe két fő részre oszlott, olyanra, melyet magas fekvése miatt az árvíz sohasem arasztott el, másrészt, melyet mindig elborított. Mindkét részben vannak partosabb, emelkedettebb helyek, há­tak, földgerincek. Az árterek nagyobb részét a lapos területek alkották, amelyeken a víz hosszabb ideig megmaradt, s levonulása után kiváló mi­nőségű kaszáló, legelő maradt hátra. Szép számmal előfordultak a laposak­nál is mélyebben fekvő fenekek, melyek az apadás után tavat képeztek, halastavakul szolgáltak, s nádat, gyékényt, kákát termettek. Ezek a lapo­sak ('mélyebben fekvő, széles, sík terület'), fenekek ('mederszerű mélye­dés') az ún. fokokon ('természetes eredetű árok') keresztül érintkeztek a Ti­szával. Gazdag névanyag jelölte ezeket a laposakat, fenekeket, fokokat. Ma már e területeknek a jelentős része értékes termőföld. A táj arculatá­nak a megváltozása következtében feleslegessé váltak, és egyre inkább el­tűntek a régi domborzati és talajviszonyokat jelölő nevek. Tiszaszöl­207

Next

/
Oldalképek
Tartalom