Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

gyelmesen átforgatja a művet, és csupán a kottaábrákat méltatja pillantásra, akkor is szembetűnő, mennyi mindent átvett ezekből a mai magyar énektanítási gyakorlat. Hasonlóképpen vagyunk a kiadvány szövegi részével is. Vaslogikával felállított következtetések a világosság igényével tárják fel a relatív módszer előnyét. Érveik ma is, szinte egy évszázaddal később is helytállóak, noha kialakulni kívánó, frissen .,magyarított" szaknyelvezetük gyakran mosolyra késztet. ,,Az énektanítás rendszerei Rousseau óta, két csoportot képeznek. Egyiknek követői szerént az emberi hangadó szerv — legalább a tanításukból kivehetőleg — úgy tekintetik, mint valamely hangszer (hárfa, zongora stb.), melyen aki készséggel akar játszani, annak mind a 24 lépcsőben (12 kemény és 12 lágy s minden kulcsban) egyenlő jártassággal kell bírni. Ezt absolut rendszernek nevezzük. A másiknak követői szerént, hangadó szervünk csak egyetlen hanglépcsővel rendelkezik (természetes hanglépcső), s aki ezt kellő biztonsággal tudja énekelni, azaz: a hanglépcső megadott 1-so (fő) hangjához, az illető 2-dik, 3-dik, 4-dik stb. hanglépésekct azonnal eltalálja, az egyenlő könnyűséggel énekel a 12 kemény hanglépcső bármelyikében szerkesztett, bármely darabot, mindaddig, míg abban esetleges hangok elő nem fordulnak, vagyis a darab, a kezdetben fölvett hanglépcső fokain mozog. (1-ső gyakorló könyvünk minden gyakorlata és dala, s a II-dik gy. k. gyakorlatai és dalai nagy részben.) És aki a természetes hanglépcsőnél 3-diktól a 4-dik és a 7-diktől a 8-dik fokáig tett lépések alapján, készséget szerez az esetleges (a természetes hanglépcsőben már begyakorlottaknál egy fél lépéssel magasabban vagy alantabb álló) hangok eltalálásában: képes az énekelni, a 12 kemény és 12 lágy hanglépcső bármelyike szerént menő, bármely énekdarabot. Az énekdarab elején álló jegyekre (előjegyekre) az énekesnek csak annyiban van szüksége, amennyiben a kiindulásra szükséges hang (főhang) állását, a hangjegyvonalzaton meg akarja jelölni. Mielőtt e rendszer a tanítványokat annyira vinné, hogy e megjelölést az előjegyek (kulcs és emelő vagy szállító jegyek) alapján önmaguk végezzék, a főhang állását következőleg jelöli: (—) „íme az énektanítás kolumbus - tojása!" ,,Hogy ezt az életrevaló eszmét, mely szerént a hanglépcső egyes hangjait tisztán számtani viszonyok szerént kell fölfogni, mit sem törődve azzal, hogy a hangszer-zenében mi a neve a lépcsőt alkotó egyes hangoknak, hogy ez eszmét, melyet legelébb Rosseau pendített meg és dobott oda néhány vonásban, többen élére állították, s olyan téren is akarták — s ma is akarják — alkalmazni, hol az sokkal többet ront mint épít: arról, mi, kik az énektanításban a relatív rendszernek rendíthetetlen híve vagyunk, éppen úgy nem tehetünk, mint nem tehetett Rousseau, ki a számjegyeket az 151