Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

énektanítás nem pedig a hangjegyírás egyszerűsítésére kívánta alkalmazni. Eszerént tehát színt vallottunk." A továbbiakból megtudhatjuk, hogy hangnevekül a dó, ré, mi, fá, szól, la, szi, dó szósor használandó. (Paulus diákonus Szent János himnuszának, Arezzói Guidó által felhasznált kezdő szótagjai ut-tal kezdődnek. Bár Ottó Gibelius holsteini kántor az ut helyére a jobban énekelhető dó-t teszi, Weber még az ut szótagot propagálja.) Ebben is előbbre lépnek a magyar metodikusok. (Az angliai Curwen (1816-tól 1880-ig) szisztémája is ez időben terjed, aki a módosított hangokat felfelé i-vel, a lefelé a-val változtatja. Nála már a felemelt 5-dik fok „szi" neve azonos lenne a 7-dik fok „szi" nevével, éppen ezért az utóbbit „ti"-re változtatja. Az ő skálája tehát így fest angol írással: DOH, RAY, ME, FAH, SOH, LAH, TE, DOH.) A két szerző nem jut el a curweni, nálunk ma is elfogadott névmódosulásokig, és ezen a ponton kerül elvük önmagával szembe. Nevezetesen abban, hogy ők az azonos névkapcsolatokhoz azonos intervallumokat szándékoznak tenni. Viszont a 4-dik évben, amikor a módosított hangok tanítására kerítenek sort, „A hangképcsőben levő egész és fél hanglépések megmagyarázása" c. fejezetben a következő sorok találhatók: ,, . . . némely gyakorlatban és dalban a hang lépcső fél lépése helyett egészet, vagy egész helyett felet kell tennünk. Tehát vagy nagyobbat, vagy kisebbet egy féllel, mint amekkorát a hanglépcső parancsolna. Ha egy féllel nagyobbat lépünk, mint a hanglépcső illető fokán kellene; az illető fokot mutató hangjegyek elébe keresztet teszünk. A kereszt tehát azt jelenti, hogy az utána álló hang magasbítva van. tehát egy félhanggal magasabban kell énekelni, mint a kereszt nélkül kellene." Ezután ugyanilyen részletességgel szólnak a „b-ről" is, majd kissé később egy gyakorlat kapcsán: „A fölfelé menetben csak arra kell figyelmeztetni a tanulót, a felemelt 4-dik hangnál, hogy fél hanglépést ne a mi és a fá, hanem a fá és a szól közé tegye." Sajnos a módosított (nálunk „esetleges") hangok s azokból adódó új relációk hangi képzeteinek átadására ez az ajánlat nem megfelelő. Még ma, a relatív rendszer kimunkált formájában sem lenne elegendő egy ilyen egyszerű utalás vagy közlés ahhoz, hogy a gyermekben maradandó és reprodukálható kép alakulhasson ki. Bármennyire előrevivő elképzelések voltak korukban ezek a megoldások, melyekkel Weberen is túljutva éltek, a kor pedagógiai és főleg pszichológiai fejlettségi szintjét ők sem tudták áttörni. Vagy az ösztönösség vagy az agyonkomplikált elméletieskedés az, amely az alapjaiban és kiindulásában ma is nagyrészt helytálló metódust már annak idején is támadások központjává tették. A Sándor Domonkos—Horváth Gyula kézikönyv szerint az első tanévben a „Feladat: a tanítványokat annyira kell vinni, hogy a természetes hanglépcső 1—6 hangját egész biztonsággal tudják utánaénekelni". Az ún. eljárás: „A tanító a gyakorlatokat és dalokat vagy maga előénekli (hegedűn eljátsza) vagy pedig a második (illetőleg harmadik) osztályos énekesek52