Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

2. Második teendő a tárgyi analízis továbbvitele a lényegi összefüggések, a fejlődés belső okainak megértéséig. A folyóvizek ismeretéhez nemcsak azok földrajzi helyzete és neve tartozik, hanem az is, milyen szerepet játszottak a felszín kialakításában (és mi a jelentőségük a gazdasági életben). Ezért a folyok munkaképességét is mérlegre tesszük, mégpedig az éghajlati viszonyokkal, a kőzetek minőségével, a hordalék mennyiségével és mozgásával [14], valamint más tényezőkkel kapcsolatban. Ez csak egy példa ä sok közül. Munka közben gyakran keressük a földrajzi jelenségek okait és következményeit (okfejtés), ez a munka mindig két vagy több tényező (például az éghajlat és vízjárás) közötti kapcsolatnak, a tényezők aktív viszonyának a kutatására irányul. Hogy e téren meddig mehetünk, azt az életkori sajátságok, a tanulók teherbíró képessége határozzák meg. Az egyes tényezők és kapcsolataik ismeretéből, a földrajzi mozgásformák azonos tendenciájától jutunk el az általánoshoz, a törvényszerűség megfogalmazásához. Lényegében ez a feladata a tárgyi analízisnek. (Ha a főn-szelek törvényszerűségeit ismerjük, és a csapadéktérképen ismételten tapasztaljuk, hogy az Erdélyi-medence, a Turáni-alföld, a Tarim-medence kevés csapadékhoz jutnak, bátran általánosíthatunk: ,,a zárt medencék szárazak.") Ez pedig már szintézis. A részek kölcsönhatásának gondos mérlegelése, oksági mozgásuknak tudatbeli rögzítése rövid úton elvezet a tárgyi szintézis magaslatára. Az egység fogalma a részek többoldalú kapcsolatának a felismeréséből születik. Egy földrajzi táj számos kölcsönhatás összegeződése. A természet nem részekben, hanem egészében jelenik meg. Mi azonban mindaddig nem értjük, míg nem bontottuk részeire, öszszefüggéseit meg nem vizsgáltuk, azaz: amíg tudatunkban és funkcionálisan létre nem hoztuk a szintézist, gondolatban meg nem ismételtük a folyamatokat. Főleg ezért kell a természeti viszonyokat fejlődésükben, és egységet kifejező minőségi állapotukban bemutatnunk. A természet mozgásának (= fejlődésének, minőségi állapotváltozásainak) tudatbeli rekonstrukciójára kell képesítenünk tanulóinkat. Saját kísérleteink igazolják, hogy tervszerű fejlesztés után erre már az általános iskolai tanulók is alkalmasak. A dinamikus-, dialektikus-, szintetikus szemléletű ember egy földrajzi tájban megérzi a napsugárzás, a hőmérséklet és a csapadék együttes hatását, kölcsönös összefüggését, magasabb fokon a jelenség történetiségét és a termelő munkával való kapcsolatait is. Egyetlen piros almában is a földrajzi hatások sokszoros együttese tükröződik, még a természet és a társadalom nagy ellentmondásai is benne vannak. A jelenségek vagy a földrajzi tájak együttesében egyetlen tényező sem lehet elszigetelt. A tárgyi és gondolatfejlesztő nevelő munkában arra törekszünk, hogy a tanulók tudatában a legfőbb tényezők működésbeli szintézisét alakítsuk ki. A törvényszerűségek alkalmazása az oktatásban Az általánosítás, a törvényszerűségek tanítása nem öncélú. A törvényszerűségek ismerete a további gondolatfejlesztő munka fontos eszköze. Míg a szintézishez vezető tárgyi analízis a megismerés induktív módszere, addig a már ismert törvényszerűség alkalmazása a földrajzi folyamatok értelmezésében, dedukciós eljárás. A földrajzban azt jelenti, hogy a valóságban, a 144