Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

térképen megfigyelt vagy szóban közölt földrajzi tényekből, természeti vagy társadalmi adottságokból visszakövetkeztetünk azok lényeges okaira (a jelenséget megmagyarázzuk), máskor előre következtetünk az adottságokból szükségszerűen kifejlődő földrajzi jelenségekre. Említettük a zárt medencék csapadékszegénységére vonatkozó analóg következtetést. A törvényszerűségek alkalmazásával a tanulók (hasonló földrajzi viszonyok esetében) önállóan oldanak meg problémákat. A törvényszerűségek ismerete teszi lehetővé az új anyagnak a régihez kapcsolását, a tanulók dialektikus gondolkodásának a fejlesztését, hasonlóságok, különbségek megállapítását (öntevékenyen, a lényegben), általában a tanulók tevékenységének a rendszerességét. A törvényszerűségek deduktív alkalmazásakor a tanuló megfigyeli az adottságokat (előzményeket, premisszákat), s ezek alapján törekszik a következmények kifejtésére. Például, ismeri a Dinári-hegység helyzetét és fekvését a tengerhez viszonyítva. Tudja, hogy ezen a földrajzi szélességen (a téli évszakban) gyakori a nyugati széljárás. A törvényszerűségek ismeretében ezekre gondolva megállapíthatja a csapadék földrajzi és időbeli eloszlását. Ha előzőleg megnézte a csapadéktérképet, ugyancsak az ismert törvényszerűségek vezetik el őt a kérdések tisztázásához. Ismétlődő (analóg) esetekben (tegyük fel, például a norvég partvidék tanulmányozásakor) nem szorulunk újabb és újabb magyarázatokra. A tanulók önállóan dolgoznak, a tanítás gyorsan, a tanulók érdeklődésétől kísérve, vitákkal is fűszerezve halad előre. Alsóbb fokon a tanítás fő logikai módszere az indukció. Deduktív következtetéseket csak egyszerű esetekben alkalmazunk. Az okfejtés és következtetés módjára — többek között — Nagy Sándor közöl jellemző példákat, egy tanítási óra elemzésében [15]. A tanításban alkalmazandó fontosabb logikai szempontok — Nagy Sándor közlésében — a rövidített szillogizmus indoklás formájában, következtetés és következtetések sora (amelyben az ok okozattá és az okozat okká válik), az analízis (megfigyelés, aktivizálás), a gondolkodás nevelése és összehasonlítás, az új beépítése a régibe, haladás a szintézis felé, a szintézis megközelítése, a deduktív jellegű gondolkodás mozgósítása, a több tényezős kauzális gondolkodás fejlesztése, legvégül a lényeg kiemelése (szintézis). Az öntevékeny gondolkodás, az aktivitás fejlesztése mellett a földrajzoktatás szerves része a széleskörű szemléltetés. Ideológiai jelentősége, hogy a gyermeket a valósághoz kapcsolja, az ismeretek elsődleges forrását nyitja meg előtte, az anyag és a tudat helyes viszonyát alakítja ki. (Valóság bemutatása, kísérletezés, rajzolás, képelemzés, audiovizuális módszerek alkalmazása, terepasztali munka stb.) A szemléltetést, amely a gondolatfolyamatok megindítását rendszerint megelőzi, sokszor a tanulók aktív részvételével szervezzük. Tevékeny részvételük, önállóságuk és kezdeményező képességük olyan irányú fejlesztésére alkalmas, hogy közvetlen kontaktusba kerüljenek a mozgás, a kölcsönhatások, a fejlődés, a minőségi átalakulások jelenségeivel, sőt ezeknek a folyamatoknak irányítói is lehessenek. Mindennél többet ér, ha a tanuló — a feltételek előre tervezésével — önmaga irányítja a folyót a felső- és alsószakasz jellegű formák létrehozására, önmaga idézi elő a talajeróziót — és szünteti meg — mohatakaró (,,nö10 145