Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

tokájának a felismerése és elfogadása (a dialektikus materialista gondolkodás állandó gyakorlása) az egyedüli helyes út a nevelő számára. Ennek a segítségével igazodik el a jelenségek szövevényében, csak így találja meg a jelenségek lényegét, mindenben a jellemzőt, választhatja ki a képességeket legjobban fejlesztő ismeretanyagot. Dialektikus szemlélet és munkamód nélkül munkája érdektelen, szürke, fordulatokban szegényes maradna. A földrajzi ismeretek átadásának dialektikus módját a jelenségek kauzális viszonyainak (belső ellentmondásainak) a feltárásával, a legfontosabb fejlődésmenetek kifejtésével, problémák megoldásával igyekszünk meghonosítani. A munka az analízis és a szintézis logikai módszereinek alkalmazását kívánja: a földrajzi jelenségeket részeikre bontjuk, előbb megismerjük a részeket, a jelenségek elemeit. Ezután megismerjük a részek közötti kapcsolatokat, kölcsönös szerepüket, ellentmondásaikat. Ez a második mozzanat vezet el a földrajzi szintézis, az értelemszerű ismeret kialakulásához. Ha az ismeret elsajátításában a tanulók tevékenyen részt vettek, bennük is kifejlődik a dialektikus gondolkodás képessége, kialakul szellemi aktivitásuk. A gondolatfolyamat tárgyi alapokról indul. Pontról pontra, okról következményre, jelenségről az okokra visszahaladó fejtegetésünket mindig a valóság megfigyelése vagy megfelelő térképek összehasonlítása támasztja alá. Az emberi gondolkodás történetében fontos eredmény volt a jelenségek egyetemes összefüggésének, belső ellentmondásokon nyugvó fejlődésének a felismerése, mint első lépés a természet dialektikájának a megismeréséhez. Ezen az úton végigvezetni a tanulókat is — nemcsak az oktatás, hanem a nevelés szempontjából is fontos, mert a jelenségek belső lényegi kapcsolatainak ismeretén épül majd fel — életük későbbi szakában — az összefüggések egyetemes rendszerének filozófiai meglátása, mint világnézetük fontos része. Az erre vezető oktatásmódszerek kidolgozása a földrajzban szükséges. A földfelszín jelenségei szinte végtelen változatosságban, mindig érdekfeszítő módon fejeződnek ki. Ha sikerül bennük a törvényszerűséget észrevétetnünk, ha a tanuló a földfelszín jelenségeit összefüggéseiben érti meg, akkor emlékezetében is megszilárdulnak. (A tudatban is természetszerű kapcsolatokban rögződik a jelenség.) S ha a valóságban bizonyos tényezők hatása idéz fel meghatározott folyamatokat, a törvényszerűségek ismeretében e folyamatokat a tudat is lemásolja (a jelenségek a tudatban is „végbemennek"), tetszés szerinti időben rekonstruálja, megkönnyíti az ismeretek felidézését. így válnak használhatóvá a későbbi tanulásban, s a gondolkodás kifejlett képessége — mint az alkotó fantázia hordozója —, így realizálódik majd a termelőmunkában. A tárgyi analízis és szintézis szerepe A földrajzi jelenség szintézisben mutatkozik meg a szemlélő előtt; a táj képében, például annak domborzatában, növényzetében sok egyéb tényező hatása benne van. 1. Az oktatás első feladata a jelenségek (tájak) szétbontása, és az egyes tényezők tulajdonságainak, szerepének a megvizsgálása. Elsősorban a fogalmakat tisztázzuk: mik a táj fő alkotórészei (szerkezet, felszín, éghajlat, vízhálózat, növényzet stb,). 143