Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

Földrajzi zónák és tájak minőségi átalakulása E magas szervezettségű egységek fejlődése is a lényeges földrajzi té- ­nyezők belső ellentmondása (kölcsönhatása) nyomán kialakuló minőségi állapotok egymásutánja. A ,,minőség" a működő tényezők teljes szintézise. Megváltozása a tájak és a zónák karakterében és belső lényegében egyaránt felismerhető. Minden földrajzi egység (táj, zóna) — nem kizárólag —, de többnyire önmagában hordja fejlődésének tényezőit. Mivel ezek sajátosak, a fejlődés iránya a különböző tájaknál más, végül is minőségi különbsé­gekhez vezet. Fejlődésük, minőségi átalakulásuk alapja lehet azonos erő­hatások (tényezők) tartós működése (például a nyugat-magyarországi ka­vicstakaró feldarabolása folyóvölgyekkel). Oka lehet a földrajzi tényezők összetételének a megváltozása. Ha csak egyetlen alkotó elem (tényező) ki­esik a táj, a zóna komplexumából (csökken a tájtényezők száma), ha csak egy tényező szerepe erősödik vagy gyengül, az illető terület egész jellegé­ben megváltozik. A tundra földrajzi képét alapvetően a meleg hiánya, a fa­gyott talaj, a levegő magas páratartalma és a terület jellegzetes növény­zete határozza meg. A sivatagot a víz hiánya, a hőmérséklet nagymértékű ingása, a gyér növényzet vagy a teljes kopárság jellemzi. De csak egy fon­tos tényezőnek kell megváltoznia, megszűnnie, egy másik új tényezőnek megjelennie, hogy más legyen a terület talaja, növényzete és vízháztartása, más legyen a további fejlődése, végeredményben más legyen a táj egész karaktere. Milyen tényezők és hogyan csoportosulnak egy területen, ez fontos minőségi meghatározó. A helyi csoportosulás megváltozása pedig, minőségileg átalakító folyamat. Különben ez a kulcsa a földrajzi környezet mesterséges átalakításának is. Ta­nulmányoznunk kell a földrajzi környezet belső összetételét, a tájalkotó tényezők sze­repét és belső összefüggését. Meg kell határoznunk azt a tényezőt, amelynek bevitelé­vel (például öntözővíz), vagy kizárásával (például a talajerózió megszüntetése) a té­nyezők helyi csoportosulását kedvezően átalakíthatjuk, és ezzel a táj önfejlődésének olyan irányt szabhatunk, amely a társadalom részére előnyös. összegezés 1. A földrajzi szférában a minőségi változások valóságosak. 2. Minőségi változások a földrajzi környezetben az anyagtömegeken és az energiákon egyaránt végbemennek (olyan értelemben is, hogy az energia az anyag tulajdonsága). 3. Ebből következik, hogy az anyagtömegek minőségi változása (a földfelszín formakincsének átalakulása) energiához, az energiák minőségi átalakulása pedig anyaghoz kötött (a víz- és légtömegek helyzeti energiája ugyanezen anyagokban váltódik át mozgási-mechanikai energiává). 4. A földrajzi szférában lefolyó minőségi változások alapja az anyag­tömegek és az energiák mennyiségi változása. A minőségi átcsapás lehet hirtelen, vagy viszonylagosan gyors. 5. A minőségi változás is fejlődés. Belső rugója — azonkívül, hogy mennyiségi változáson alapszik —, a jelenségekben levő belső ellent­mondás. 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom