Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

páti Zoltán, Pénzes Antal, Degen Árpád, munkái) alapján újra revideálták. Egyes kritikus csoportok revideálására, ill. meghatározására azok specialistáit kérték fel. Így a harasztok revideálását Vi da Gábor, a Rubus anyag revideálását Kiss Árpád, a Rosa nemzetségét részben Lengyel Géza, a Potsnízlia-kat Borhidi Attila és Isépy István, a Melampy rum-okét és más kritikus növénycsoportot So ó Rezső, gyomnövényeket és adventiv fajokat Priszter Szaniszló, pázsitfűféléket és más kritikus csoportokat Jávorka Sándor, Pénzes Antal és Üjhelyi József voltaik kedvesek revideálni. Egyes kritikus fajok revízióját még Boros Ádám, Horvát A. Olivér, Kárpáti Zoltán, a Pinus silvestris-ét Jerzy Staszkiewicz krakkói botanikus végezték,. Az egész herbáriumi anyag revíziójában segédkezett B a 1 o g h Márt o n egyetemi hallgató. Szerzők ezúton kérik őket, fogadják köszönetüik legőszintébb kifejezését. A legmélyebb 'tisztelet hangján kívánnak megemlékezni a már elhunyt Jávorka Sándor, Kováts Ferenc és Lengyel Géza professzorok odaadó segítségéről. Köszönettel tartoznak szakirodalom kölcsönzéséért, ill. ki jegyzéséért elsősorban Soó Rezső akadémikusnak, valamint Jeanplong József, Kárpáti Zoltán és Simon Tibor kollégáknak. Ezúton köszönik Bak say Deona, B arab its Elemér, Boros Ádám, Borsos Olga, tHéjjas Imre, f J ávorka Sándor, Jeanplong József, Kovács Margit, Papp József, Priszter Szaniszló, t Tal lós Pál, Szo'fridt István, Újvárosi Miklós és Zólyomi Bálint kollégáknak útinaplóik, jegyzeteik, kézirataik és cönológiai felvételi anyagaik rendelkezésre bocsátását. Végül köszönettel tartoznak szerzők az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei szerkesztő bizottságának, mely lehetővé tette, hogy e terjedelmében is jelentős munka több részletben megjelenhessék. Délnyugat-Dunántúl földrajzi viszonyai A kutatott terület, melyet az országhatár, a Rába folyó és a Zala észak—déli folyású szakaszának egyenes meghosszabbítása határol, dombvidék. Tengerszint feletti magassága a legnyugatibb kiszögellésben eléri ugyan a 400 métert (Ezüsthegy 404 m), azonban legnagyobb részt 200—350 m-ig emelkedő dombhátakból és a köztük húzódó' hosszanti völgyek és oldalvölgyek rendszeréből áll. A dombok relatív magassága ritkán haladja meg a 100 métert, a térszint az erózió szelíd hajlatokká egyenlítette ki. Nagyon ritkák a merészebb térszíni formák és csak ott ismeretesek, ahol lágy, mésztartalmú pannon homokkő padok bukkannak a felszínre (pl. Zalakönyök). Egyébként szilárd alapkőzet sehol sincs a felszínen. A dombhátak közé a Rába és Zala folyása között nagy kiterjedésű fennsík iktatódik, a Hegyhát. Ez tulajdonképpen a Rába ősterasza. A dombok nagyrészt harmadkori agyagból és vályogból épülnek fel. Ezt sok helyen, különösen Észak-Zalában negyedkori lösz, a Hegyhát, Göcsej, Őrség és Vendvidék jelentős részén pedig alpi eredetű plioeén és pleisztocén kavics takarja. Az Őrségben és Vendvidéken kiterjedtek a levantei rétegek. A lapos völgyaljakat holocén öntésagyag, a Zala és a Principális csajtorna völgyében (különösen Zalaszentmihálynál) vastag, bázikus tőzegréteg borítja. Nagykanizsától nyugatra, az észak—déli irányú völgyben nagy területen középső pleisztocén korú, folyami eredetű homokot találunk. A terület éghajlata átmeneti jellegű. Az évi csapadékösszeg 700—340 mm, a középhőmérséklet 8—10,4 °C között van. Északkeleti részén még erősen érezteti hatását a meleg-kontinentális medenceklíma, délnyugat felé haladva a kontinentalitás rohamosan csökken. A legnyugatibb Vendvidék éghajlata dealpin, óceáni jellegű, itt a legkisebb országos viszonylatban is a nyári napfénytartam (júliusban kevesebb, mint 260 óra), az évi középhőmérséklet csak 8,1 °C, a tenyészidőszaké pedig csupán 15 °C. Ugyanakkor a legmelegebb hónapban, a júliusban országos viszonylatban itt hull a legtöbb csapadék (a Kőszegi- és Soproni-hegységet beleértve), több mint 100 mm, az évi csapadékmennyiség 840 mm. Délkelet felé a csapadék mennyisége nem csökken, de eloszlásában az óceáni jelleg mellett szubmediterrán hatások kezdenek érvényesülni. 331-