Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

hogy a tanulók mielőbb és mennél hatékonyabban az új feldolgozása során — abba szervesen beleépülve — ismételjék a régit, akkor az új megismerése egyszerre fogja jelenteni a régi alkotó ismétlését és az új alkotó felfedezését. Ezt nevezhetjük alkalmazásos ismétlésnek, amelyben a szaktárgy ismeretrendszere, fogalmi-rendszere, műveletrendszere, a szaktárgyi vizsgálódás helyes módja stb. úgy ismétlődik, hogy egyben újhoz is jutunk. Ezzel mindig könnyebb lesz az új megismerése és örömtelibb, kevésbé fáradságos az az erőfeszítés, amelyet az új felfedezése érdekében tennünk kell. Az egyes új témák vége felé leegyszerűsödik a megismerésnek az útja. Az új megismeréséhez szükséges eszközök ilyenkor már annyira sajátjai a tanulónak, hogy a szükséges integrációban mozgósulnak és rugalmasan tevékenykednek. Oktatásunk jelenlegi fogyatékossága az, hogy a tanulók zömének majdnem ugyanazon mértékű erőfeszítést jelent a téma eleji új és a téma végi új összefüggéseinek belátása, ill. felfogása. Néhány évvel ezelőtt a magyar nyelv és irodalomból kijelölt érettségi tételek egyike valamely vers önálló elemzésének feladata elé állította az írásbelizőket. A tételt kijelölők meggondolásával nagyon egyet tudunk érteni. Ennek a tételnek a kidolgozása ugyanis jól tükrözhette volna az érettségizők olyan irodalmi tájékozottságát, amely egy-egy irodalmi mű önálló értelmezésében és értékelésében juthatott volna kifejezésre. Nem kis csalódással kellett azonban tapasztalnunk, hogy a jelöltek majdnem kivétel nélkül a másik tételt választották. Pedig a másik tétel kidolgozása igen komoly konkrét és pontos irodalmi tájékozottságot kívánt. Sokat kellett idézniök. Az idézeteket elemezniök és értékelniök anélkül, hogy az elemezendő és értékelendő szöveg rendelkezésükre állt volna. Minderre emlékezniök kellett a tanulóknak. És mégis! Ha számba vesszük, hogy ezek a tanulók 12 éven át ismerkedtek irodalmi művekkel és nem is csekély óraszámban, akkor el kell gondolkodnunk azon, miért tértek ki „gyengék és jobbak egyaránt" az önállóbb munka elől, amelyet különben könnyebbnek kellett volna ítélniök. A tanulók szerzett ismeretei általában nem mennek át az alkalmazásos ismétlésbe olyan mértékben, amennyire az kívánatos, sőt szükséges volna. S e tekintetben tapasztalatunk szerint leghátrább kullog az irodalom és történelem. Előtte foglal helyet a földrajz és a biológia. Jobb helyezése van a matematikának és a nyelvtannak, és legjobbnak látjuk a fizika és kémia helyzetét. Ennek magyarázatát abban is kereshetjük, hogy a fizika és kémia csak a két felső osztályban szerepel. Ennek megfelelően az új feldolgozáshoz szükséges eszközök jelentékeny hányada kevésbé merül a feledés homályába. A számtan és nyelvtan előnye a magas óraszámból és ebből adódó gyakorlási és alkalmazási lehetőségekkel nyugtázható. Az irodalom és a történelem legsilányabb helyezésének oka pedig az, hogy ezeknél a tárgyaknál csak halmozzuk az ismereteket és nem gondoskodunk eléggé arról, hogy a tanulók a bemutatott és megtanult elemzési módokat és szempontokat az alkalmazás irányában ismételjék. 78-