Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Ezért nevezhetjük még az aktuális ismétlést is szükséges átmenetnek ahhoz, hogy a tanulók végül is „alkalmazásosan" ismételjék a régit. Azt is mondhatnánk, hogy „rejtve", vagyis anélkül, hogy szinte tudnának róla, de annál hatásosabban: a réginek az új feldolgozása folyamán végzett eredményes felhasználáson keresztül. Természetesen ugyanígy kell átmenni a permanens ismétlésnek is az alkalmazásos ismétlésbe. Az ismeretanyag állandóan növekszik. Ezt az egyre gyarapodó egészet egyszerre és mindenkor ismételni nem lehet. Ezért arra kell törekednünk, hogy a különböző funkciót betöltő ismétlések végül is és egyben mielőbb épüljenek bele az újszerű feladatmegoldásokba, majd pedig az egészen új feldolgozásba, ill. felfedező megismerésébe. Erre kell törekednünk azért is, mert legtöbbször nincs mód arra, hogy az egyéni feleltetés mellett a többi feleltetési formával is éljünk. Ha mégis erőltetnénk valamennyit „az óra változatos vezetése kedvéért", legtöbbször egyik feladatnak sem tudnánk sikeresen eleget tenni. Másfelől: az ismétlés, mint az általános iskolai oktatás igen jelentős feladata, nem sikkadhat el. Sőt azon kell munkálkodnunk, hogy mennél inkább ez a funkció dominálhasson ellenőrzéseink folyamán. A folyamatos felejtés ellen csakis a folyamatos ismétlési eljárásokkal vehetjük fel a harcot, amelyek közül most már csak az alkalmazásos ismétlésről kell részletesebben szólnunk. 5. Az ismétlés folyamatosságának biztosításával mintha szemben állna az új ismeret nyugodt tempójú feldolgozása. Ha sokat ismételgetünk, ez nyilván sok időt vesz el a tanítási órából, ami viszont az új alaposabb feldolgozásának rovására mehet. Ez az ellentmondás valóban fennáll, de nem olyan mértékben, hogy az ellentmondás feloldása lehetetlen volna. A megoldás útját úgy egyengethetjük, hogy a különböző ismétléseket sokoldalú pedagógiai és pszichológiai mérlegelésekkel dolgozzuk ki. De lehetséges-e ez? „,Gondoljunk csak arra, hogy nem is olyan régen, a tanár tervszerű előkészületéhez azt kívánták, hogy percnyi pontossággal számítsa ki az egyes mozzanatok időtartamát! ...később aztán rájöttek, hogy így a tanár egy sablon rabja lett, amelyben minden alkotó tevékenysége elmerült" [16]. Valóban! Az oktatás valamennyi mozzanatát percnyi pontossággal kiszámítani nem lehet. Különösen nem az oktatás új ismeretfeldolgozó szakaszát. A felfedezést siettetni nem lehet. A siettetés zavarja az alkotó munkát. Nem egyszer lehetetlenné is teszi. Ezért az ismeretszerző szakaszra bőséges ;dőt kell szánnunk. Különösen az új témák első tanítási egységeinél. Később lerövidülhet ez az ismeretszerző szakasz, de csakis a jól tervezett és célszerű végrehajtott óra eleji ismétlések eredményeként. Ha jól felmérjük, hogy milyen rendszerbeli összefüggéseket kell az óra eleji osztály foglalkozás keretében megerősítenünk, és milyen anyagrészeket kell a permanens ismétlésekben föltétlenül megerősítenünk, s végül ha ezekkel együtt az aktuális ismétlésekkel is azt szorgalmazzuk, 77-