Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

közlés, részint pedig beszélgetés formájában kapnak a tanulók. Az ötödikesek ugyanis ezen az állaton keresztül ismerik meg az emlős állat belső szerveinek rendszerét. Eddig az állatoknak csak a külsejét, életkörülményeit és életkörülményeikkel összefüggő, külsőleg is érzékelhető és feltűnő sajátosságait vizsgálták, illetve figyelték meg a tanulók. Éppen ezért tisztázni kell, hogy mit néztek eddig az állatokon és mit fognak nézni most. Illetve, hogy a mai órán is végeznek vizsgálódást az ismert szempontok szerint, de ennél lesz fontosabb feladat is: az állat belső szerveivel kell megismerkednünk. Annyit minden tanuló tud, hogy az állatnak is van szíve, tüdeje stb. Aktuális ismétlésként tehát egyrészt a korábbi vizsgálódás módját idézhetjük fel, majd azokból az ismeretekből elevenítünk fel egyet s mást, amelyeket föltétlenül tudnak az állat belső szerveinek rendszerével kapcsolatiban. Ezek szerint az aktuális ismétlés tulajdonképpen előkészíti az új anyag feldolgozását, s ezzel meg akarja előzni azt, hogy a tanuló az új feldolgozása közben találgatásokkal kísérletezzen. Nem szabad ugyanis megerősödni a tanulóban annak a tévhitnek, hogy az új összefüggéseket úgy kell „kitalálni". Az új feldolgozása nem kitalálásra épül. Még az ún. tanulói felfedezés sem kitalálás. Ennek is, mint a felfedezésnek általában az az alapja, hogy rendelkezik a tanuló azokkal az eszközökkel, ismeretbeli feltételekkel, amelyek az új feltárásához szükségesek. Ezért az új felfedezésében való részvétel folyamán a tanulónak abban a tudatban kell tevékenykednie, hogy aminek a megoldására felszólítottuk, az ahhoz szükséges eszközökkel és feltételekkel rendelkezik, mert nem szólítjuk fel olyasmire, ami vak találgatással oldható meg. Az újat a régi segítségével oldjuk meg. Addig azonban, amíg ezt meg nem tanulta a gyermek, arra van szükség, hogv erre következetesen figyelmeztessük. illetve megtanítsuk. Ebből a célból különböző kérdésekkel a tanuló emlékezetében hívjuk azt az anyagrészt, amely adott esetben a megoldás legalkalmasabb eszköze lehet, s a felidézett ismeret fényénél segítjük elvezetni a tanulót az összefüggés meglátásához, jobb esetben pedig annak önálló feltárásához. A megoldás azonban egységes, komplex folyamat, amelyet hívogató kérdésekkel feldarabolnunk egyáltalán nem kívánatos. Az összefüggést keresőben hívogatás nélkül kell mozgósulni annak, amire éppen szükség van, megoldásának hipotézise szerint. Az aktuális ismétléssel azt akarjuk elérni, hogy a tanuló felfedező munkájának ezt az emlékező részét megkönnyítsük, azaz hogy a tanuló éppen azon eszközök között keresgéljen hipotézisének felvetésében, amelyek a legadequátabbak az egyszerű megoldás útját tekintve. De amikor már több feladatot oldottunk meg így, pl. az egybevágóság eseteivel, vagy amikor már sokszor alkalmaztuk az oszthatóság szabályait az egyszerűsítéseknél, helytelen volna fölöslegesen ^jraidézgetni aktuális ismételéssel az új feladat megoldásához szükséges, de már jól megismert és többször alkalmazott törvényszerűségeket. A tanulókat úgy kell vezetni, hogy mielőbb maguk keressék a szükséges eszközöket anélkül, hogy nekik ezt bárki ..készen tálalná". 76-