Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

vei. „Az ilyen tanuló megértheti a lényeget, bevésheti a legszükségesebb szabályokat, de a tételt egészen világossá tenni nem tudja a maga számára" [12]. Nemcsak azért és tán nem is elsősorban azért, mert nem véste be a tanuló a „saját szavaival" való kifejezéshez szükséges szókapcsolatokat és szófordulatokat, szófűzéseket, hanem azért, mert nem járta meg többször és egyedül is az ismeretekhez (a feladatok megoldásához) vezető utat. Az egyéni tanulás mindenkinek módot ad arra, hogy a feladatokat a maga sajátosan egyéni munkastílusával újra feldolgozza olyan munkatempóval, amely biztosítja számára a legelőnyösebb reakció feltételeinek megteremtését [13]. „A tanítási óra eredményességének ama kockázatossága, amely az egyes tanulók részéről abban is áll, hogy a tanárnak egyugyanazon anyagot egyugyanazon módon kell a tanulók elé tárnia, ezzel szemben viszont minden egyes tanuló sajátos jellegű felfogással és különböző személyi tapasztalatokkal rendelkezik", — nagymértékben csökkenthető az egyéni munkára való felkészítéssel, az otthoni munka maradéktalan elvégzésével [14]. Nagyobb sikerrel természetesen csak abban az esetben, ha a tanítási óra ehhez is segítséget és útmutatást ad a tanulóknak. ,,Miután megtalálta valaki a maga legkönnyebb tanulási szisztémáját, szívesebben időzik a bevésésnél és így jobb eredményt érhet el" [15]. Az egyik rendezgeti a mondatokat, a másik átfogalmazza, a harmadik kiegészíti stb. Azaz egyáltalán újból foglalkozik az anyaggal a maga módján, vagy, hogy úgy mondjuk: ,,a maga gusztusa szerint''. Időzik nála sajátos módon, egyéniségének megfelelően. Az egyén fejlődése nagymértékben attól függ, hogy egyáltalán sikerül-e, vagy milyen mértékben sikerül megtalálni a maga fejlesztésének, tanulásának munkamódszereit. Az iskola ehhez nagy segítséget nyújthat a szakaszosan irányított önálló osztály vagy csoportmunka alkalmas megszervezésével és ennek olyan ellenőrzésével, amely rámutat a hibás próbálkozásokra, és megmutatja a jobb sikert ígérő eljárásmódok irányát. Az egyéni feleltetés az ilyen irányú fejlődés fokát is ellenőrzi, elsősorban mégis azt kell, hogy felderítse, tud-e a tanuló, vagy mennyire tud egymaga egyedül is elmélyedni, hasznosan foglalatoskodni az iskolában feldolgozott anyaggal. Az az egyéni feleltetés, amely csupán azt regisztrálja, hogy tud vagy nem tud a tanuló, tanult vagy nem tanult otthon, az az egyéni feleltetés megfeledkezik a számonkérés oktató funkciójáról, b) A másik jelenség, amelyről az egyéni feleltetéssel kapcsolatban szólhatunk, az úgynevezett „ismétlő kérdések" alkalmazásának gyakorlata. A nevelők egy része azzal a megfontolással, hogy a tanulók el ne felejtsék a régit, az egyéni feleltetés végén kérdeznek a régebben tanult anyagból. 69-